Minden lehetséges
annak, aki hisz! (Márk 9:23)

Bővített Biblia: Máté evangélium 1-20. fejezet


Mát. 1. Jézus Krisztus származása és születése.

Mát. 1,1 Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó] Krisztusnak [a felkent], Dávid [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő;] fiának Ábrahám [sokaság atyja] fiának nemzetségéről való könyv.

Mát. 1,2 Ábrahám [sokaság Atyja] nemzé Izsákot [nevető, vidám]; Izsák nemzé Jákóbot [sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő]; Jákób nemzé Júdát [dicséret] és testvéreit;

Mát. 1,3 Júda [dicséret] nemzé Fárest [áttörés] és Zárát [felkelés (mint a napkelte)] Támártól [pálmafa]; Fáres [áttörés] nemzé Esromot [erő vagy tűz a magasból]; Esrom [erő vagy tűz a magasból] nemzé Arámot [felmagasztalás];

Mát. 1,4 Arám [felmagasztalás] nemzé Aminádábot [Egy a herceg népéből]; Aminádáb [Egy a herceg népéből] nemzé Naássont [varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző]; Naásson [varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző] nemzé Sálmónt [árnyékolva];

Mát. 1,5 Sálmón [árnyékolva] nemzé Boázt [benne erő van] Ráhábtól [nyitott]; Boáz [benne erő van] nemzé Obedet [szolgáló; imádó] Ruthtól [látni fogjuk]; Obed [szolgáló; imádó] nemzé Isait [Isten embere];

Mát. 1,6 Isai [Isten embere] nemzé Dávid királyt; Dávid király [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] nemzé Salamont [béke] az Uriás [Jahve az én ragyogásom] feleségétől

Mát. 1,7 Salamon [béke] nemzé Roboámot [a nép messzire vonul]; Roboám [a nép messzire vonul] nemzé Abiját [Jahve az Atyám]; Abija [Jahve az Atyám] nemzé Asát [Ő (Isten) megszomorított];

Mát. 1,8 Asa [Ő (Isten) megszomorított] nemzé Josafátot [Akit az Úr ítél]; Josafát [Akit az Úr ítél] nemzé Jórámot [az Úr által felmagasztalt]; Jórám [az Úr által felmagasztalt] nemzé Uzziást [Az én erőm az Úr];

Mát. 1,9 Uzziás [Az én erőm az Úr] nemzé Jóathámot [Isten tökéletes]; Joathám [Isten tökéletes] nemzé Ákházt [Ő (az Úr) megragadta]; Ákház [Ő (az Úr) megragadta] nemzé Ezékiást [az Úr ereje];

Mát. 1,10 Ezékiás [az Úr ereje]; nemzé Manassét [feledékeny]; Manassé [feledékeny] nemzé Ámont [építő(mester)]; Ámon [építő(mester)] nemzé Jósiást [akit az Úr meggyógyít];

Mát. 1,11 Jósiás [akit az Úr meggyógyít] nemzé Jekoniást [Jahve felemel, megalapoz] és testvéreit a babiloni [zűrzavar; összevisszaság] fogságra vitelkor.

Mát. 1,12 A babiloni fogságravitel [áttelepítés; deportálás] után pedig Jekoniás [akit az Úr megalapoz, felépít] nemzé Saláthielt [akiért Istent kértem]; Saláthiel [akiért Istent kértem] nemzé Zorobábelt [Babilonban elvetett, elhintett];

Mát. 1,13 Zorobábel [Babilonban elvetett, elhintett] nemzé Abiudot [a dicsőség Atyja]; Abiud [a dicsőség Atyja] nemzé Eliákimot [Isten által feltámasztott]; Eliákim [Isten által feltámasztott] nemzé Azort [erős fény];

Mát. 1,14 Azor [erős fény] nemzé Sádokot [igaz]; Sádok [igaz] nemzé Akimot [az Úr feltámasztja]; Akim [az Úr feltámasztja] nemzé Eliudot [Isten dicsősége];

Mát. 1,15 Eliud [Isten dicsősége] nemzé Eleázárt [Isten segítsége]; Eleázár [Isten segítsége] nemzé Matthánt [Jahve ajándéka]; Matthán nemzé Jákóbot [aki a másik helyére lép];

Mát. 1,16 Jákób [aki a másik helyére lép] nemzé Józsefet [Az Úr hozzáadott még], férjét Máriának [ellenálló, lázadó; keserűség, szomorúság], akitől született Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó], aki Krisztusnak [Felkent] neveztetik.

Mát. 1,17 Az összes nemzetség [nemzedék] tehát Ábrahámtól [sokaság atyja] Dávidig [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] tizennégy nemzetség [nemzedék], és Dávidtól a babiloni [zűrzavar, összevisszaság] fogságravitelig [áttelepítésig; deportálásig] tizennégy nemzetség [nemzedék] és a babiloni fogságraviteltől [lakóhelyváltozástól, elhurcoltatástól, áttelepítéstől] Krisztusig [felkent] tizennégy nemzetség [nemzedék].

Mát. 1,18 A Jézus Krisztus születése [eredete (világrajövetele)] pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek [egyesültek] volna, viselősnek [várandósnak] találtaték a Szent Szellemtől.

Mát. 1,19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz [megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított volt, aki Isten rendelésével egyező, „jogrendjéhez” igazodó] ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni [a nyilvánosság előtt megszégyeníteni; (megalázásnak kitenni) rossz hírbe hozni], el akarta őt titkon bocsátani. [szabadon akarta bocsátani]

Mát. 1,20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta [ezeket forgatta szívében; (ezen töprengett, tűnődött)]: ímé az Úrnak angyala (hírvivő követe) álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az.

Mát. 1,21 Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó], mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. (hamartia = céltévesztésből) [mert Ő a szódzó, vagyis Üdvözítő, Aki bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot. Állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást szerez)]

Mát. 1,22 Mindez pedig azért lőn [történt], hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:

Mát. 1,23 Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten
Mát. 1,24 József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta [meghagyta (elrendelte)] vala néki, és feleségét magához vevé. [hazavitte (meny)asszonyát]

Mát. 1,25 És nem ismeré őt [de nem érintette addig], míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.

Mát. 2. A napkeleti bölcsek

Mát. 2,1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben [a kenyér háza], Heródes [hősies] király idejében. ímé napkeletről [(anatolé):- a fény felkelése)] bölcsek [(magosz): - mágus, tudósok, csillagászok, varázsló, bölcs, asztrológus, jövendőmondó] jövének [érkeztek] Jeruzsálembe. Ezt mondván: [és érdeklődtek; kérdezősködtek]

Mát. 2,2 Hol van a zsidók [újszülött] királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát [amikor feltűnt] napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. [hogy imádjuk Őt; (hódoljunk neki); hogy leboruljunk előtte]

Mát. 2,3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék [megrémült; megriadt; megrettent; nyugtalanná lett; felháborodott], és vele együtt az egész Jeruzsálem.

Mát. 2,4 És egybegyűjtve minden főpapot [papi fejedelmeket] és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük [faggatta őket], hol kell a Krisztusnak [Messiásnak] megszületnie [világra jönni]?

Mát. 2,5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta [jövendölte] vala meg a próféta:

Mát. 2,6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb [legjelentéktelenebb] Júda fejedelmi [vezető] városai között: mert belőled származik [támad majd; jön majd elő] a fejedelem [az Uralkodó], aki legeltetni [kormányozni; pásztorként terelgetni] fogja az én népemet, az Izráelt

Mát. 2,7 Ekkor Heródes titkon [magához] hivatván a bölcseket [mágusokat; csillagászokat (keleti tudósokat)], szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének [feltűnésének] idejét. [mely óta az a csillag ragyog]

Mát. 2,8 És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek [tudakozódjatok gondosan; s szerezzetek pontos értesülést] a gyermek [kisfiú] felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra [jelentsétek nekem], hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek [hódoljak] néki. [imádjam Őt; és leborulhassak előtte]

Mát. 2,9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának [útra keltek]. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak [feltűnésekor], előttük megy vala [vezette őket] mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.

Mát. 2,10 És mikor [a mágusok] meglátták a csillagot, igen nagy [(szphodra): - vehemensen, azaz nagymértékben, nagyon; rendkívül(-i módon), nagymértékben, erősen] örömmel örvendezének.

Mát. 2,11 És bemenvén a házba, ott találák [meglátták; megpillantották] a gyermeket anyjával, Máriával [Mirjám = keserűség, szomorúság]. És leborulván, tisztességet tőnek [hódoltak] néki [imádják Őt]; és kincseiket kitárván, [kincsesládáikat kinyitva] ajándékokat adának néki [tettek eléje; áldozatot ajánlottak fel néki]: aranyat (megpróbált hit), tömjént (imádat) és mirhát (szenvedés, üldözés)

Mát. 2,12 És mivel álomban meginttettek [utasítást, figyelmeztetést (kijelentést) kaptak], hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájukba. [tartományukba; országukba]

Mát. 2,13 Mikor pedig azok [a mágusok; tudósok csillagászok bölcsek] visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala [követe] Józsefnek [(iószéph): az Úr hozzáadott még; Ő megsokasít] álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss [menekülj] Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked. Mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket [hogy elveszítse, megölje, elpusztítsa őt].

Mát. 2,14 Ő pedig fölkelvén [s még akkor éjszaka], vevé [fogta] a gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba [(Aigüptosz): kettős teher, dupla nehézség] távozék [menekült; visszahúzódott].

Mát. 2,15 És ott vala egész a Heródes haláláig [élete végéig], hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat

Mát. 2,16 Ekkor Heródes látván [észrevette], hogy a bölcsek [mágusok; csillagászok (tudósok)] megcsúfolták őt [kijátszották; túljártak az eszén]. Szerfölött felháborodék [nagyon feldühödött; haragra lobbant], és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden (fiú)gyermeket, két esztendőstől és azon alul, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől¬.

Mát. 2,17 Ekkor [így] teljesedék be [az ige], amit Jeremiás [(ieremiasz): akit az Úr kijelölt] próféta [(prophétész): aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket] mondott [jövendölt], amidőn így szólt:

Mát. 2,18 Szó [Kiáltozás] hallatszott Rámában [domb, hegy]: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel [anyajuh] siratta az ő fiait [gyermekeit] és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek [többé]

Mát. 2,19 Mikor pedig Heródes meghalt [bevégezte (befejezte) életét], ímé az Úrnak angyala [egyik hírvivő követe] megjelenék álomban Józsefnek Egyiptomban.

Mát. 2,20 Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik vala. [akik a gyermek életére törtek].

Mát. 2,21 Ő pedig felkelvén, magához vevé [fogta] a gyermeket [kisfiút] és annak anyját, és elméne Izráel földére.

Mát. 2,22 Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus [a nép fejedelme; a népen uralkodó] uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert [félt] vala odamenni, hanem minthogy álomban meginteték [kijelentést (útmutatást) kapott], Galilea vidékeire tére [Galilea tartományba vonult vissza].

Mát. 2,23 És oda jutván [megérkezvén], lakozék [letelepedett] Názáret [(Nadzareth Nadzaret): Názáret = " az őrzött". Názáret; (héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer = ág, hajtás)] nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak [a kijelentés], hogy názáretinek [(Nadzóraiosz): Názáreti = " egy elkülönült"; - egy nazarénus, azaz Názáret lakosa] fog neveztetni [fogják hívni]

Máté 3. KERESZTELŐ (BEMERÍTŐ) JÁNOS.


Mát. 3,1 Azokban a napokban pedig eljöve [megjelent; fellépett; feltűnt] Keresztelő [Bemerítő] János [jelentése: az Úr megkegyelmezett], aki prédikál vala [és ezt hirdette; tanítván] Júdea pusztájában [a Júdeai-sivatagban]

Mát. 3,2 És ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert
elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]

Mát. 3,3 Mert ez [Ő] az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg [tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit

Mát. 3,4 Ennek a Jánosnak a ruhája [öltözete] pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka [csípője] körül, elesége [tápláléka] pedig sáska és erdei (vad)méz

Mát. 3,5 Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak [jelentése: lejövő, lefolyó] egész környéke.

Mát. 3,6 És bemerítkeznek vala őáltala a Jordán vizében [folyóban], vallást tevén az ő bűneikről [(hamartia): céltévesztésükről]

Mát. 3,7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik: Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai]! Kicsoda intett meg [tanított; figyelmeztetett] titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek [fussatok]

Mát. 3,8 Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [méltó] gyümölcsöket.

Mát. 3,9 És ne gondoljátok [véljétek], hogy így szólhattok [arra hivatkozhattok; így gondolkozhattok] magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy [képes, hatalmas az] Isten eme kövekből is támaszthat fiakat [van ereje, hatalma, képessége, hogy gyermekeket keltsen életre] Ábrahámnak

Mát. 3,10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó [nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [tűzbe dobnak (hajítanak)]

Mát. 3,11 Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [alkalmas; megfelelő]; ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket

Mát. 3,12 Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja [kitakarítja; áttisztítja] az Ő szérűjét; és az Ő gabonáját [a búzát] csűrbe [magtárba] takarítja [gyűjti], a polyvát [pelyvát] pedig megégeti olthatatlan tűzzel

Mát. 3,13 Akkor eljőve [érkezett] Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala

Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, [erősen ellenállt] mondván: Nékem kell [Nekem van arra szükségem, hogy] általad bemerítkezzem [hogy te bemeríts engem], és [mégis] te jössz én hozzám?

Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most [hadd történjék ez most így], mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. [így illik teljesítenünk az egész igazságot]. Ekkor engede néki.

Mát. 3,16 És Jézus bemerítkezvén [miután alámerítkezett], azonnal kijöve [feljött] a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő [János] látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.

Mát. 3,17 És ímé [Az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik]. [kiben én megengeszteltettem]

Mát 4. Jézus megkísértése.

Mát. 4,1 Akkor Jézus viteték a Szellemtől [elvezette] a pusztába [sivatagba, magányos, elhagyatott helyre], hogy megkísértessék [peiradzó): megpróbálja rávenni, (elcsábítsa) bűnre, vagyis céltévesztésre] az ördögtől [(diabolos: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét-dobáló; sátán]

Mát. 4,2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre [végül] megéhezék.

Mát. 4,3 És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd [parancsold meg], hogy e kövek változzanak kenyerekké

Mát. 4,4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével [(réma). kijelentésével, élőbeszédével], amely Istennek szájából származik

Mát. 4,5 Ekkor vivé Őt az ördög [(diabolos): sátán; vádló; rágalmazó; félrevezető, ellenség] a szent városba [Jeruzsálembe], és odahelyezé a templom tetejére [párkányára (ormára) állította].

Mát. 4,6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen [tenyerükön] hordoznak [hogy megőrizzenek] téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe

Mát. 4,7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva [és megmondatott]: Ne kísértsd [ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet

Mát. 4,8 Ismét [végül] vivé Őt az ördög [(diabolosz); vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; Sátán] egy igen [rendkívül; nagyon] magas hegyre, és megmutatá néki [felvonultatta szeme előtt] a világ [világ(egyetem), teremtett világ] minden országát [királyságait; birodalom] és azok dicsőségét [gazdagságát]

Mát. 4,9 És monda néki: Mindezeket [mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét] néked adom [mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom], ha leborulva imádsz engem [mindez a tied lesz].

Mát. 4,10 Ekkor monda néki [elutasította] Jézus: Eredj el [(hüpagó): távozz tőlem; el innen!; hátam mögé, (vagyis: ne álljon előtte, ne legyen a társaságában)] Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj [Neki adj Isten(nek járó) tiszteletet]

Mát. 4,11 Ekkor elhagyá [otthagyta] őt az ördög [(diabolosz):
vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség, sátán;]. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki

Mát. 4,12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett [fogságra vitetett; kiszolgáltatták], visszatére [visszavonult; félrevonult] Galileába

Mát. 4,13 És odahagyva [elhagyva] Názáretet, elméne és lakozék [letelepedett] a tengerparti Kapernaumban [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], a Zebulon [jelentése: lakás, lakóhely, magasságos] és Nafthali [jelentése: harcok, küzdve, harcolva] határain [vidékére költözött];

Mát. 4,14 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván:

Mát. 4,15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé [a tenger menti útja; a tenger útja], a Jordánon túl [a túlsó parton], a pogányok [nemzetek] Galileája [jelentése: csekély, alacsony, megvetett],

Mát. 4,16 A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot [fényt], és akik a halálnak földében [országában] és árnyékában ülnek [laknak] vala, azoknak világosság támada. [fény virradt rájuk; (kel fel nekik;) (a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!)]

Mát. 4,17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni [hirdetni], és ezt mondani: Térjetek meg [Térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat, (térjetek észre)], mert elközelgetett a mennyeknek országa. [királysága az Egek (Istenének) királyi uralma]

Mát. 4,18 Mikor pedig a galileai tenger [tó] mellett [partján] jár [járt-kelt] vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [dobtak] vala; mert halászok valának.

Mát. 4,19 És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [jöjjetek utánam], és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. [emberek halászává teszlek benneteket]

Mát. 4,20 Azok pedig azonnal [azon nyomban; tüstént] otthagyván a hálókat, követék őt. [csatlakoztak hozzá]

Mát. 4,21 És onnan tovább menve [útját folytatva], láta [megpillantott; észrevett] más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban [bárkában] atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik [javították; rendezték; foltozták; szedték rendbe] vala; és hívá őket.

Mát. 4,22 Azok pedig azonnal [rögtön; mindjárt; tüstént] otthagyván a hajót [bárkát] és atyjukat, követék őt. [és a nyomába szegődtek; csatlakoztak Hozzá]

Mát. 4,23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten [a mennyek] országának evangéliumát [a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget [fogyatékosságot; bajt; gyengeséget]

Mát. 4,24 És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [súlyos nyavalyákban] és kínokban [gyötrelmekben] sínlődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek; a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől (démonoktól) megszállottakat; démonizáltakat, epilepsziásokat], holdkórosokat és gutaütötteket [bénákat; és inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket.

Mát. 4,25 És nagy sokaság [sereg; tömeg] követé őt [szegődött nyomába; csatlakozott hozzá; csapatostul kísérték] Galileából és a Tízvárosból [Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]



Mát 5. A hegyi beszéd

Mát. 5,1 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének [köréje gyűltek] az Ő tanítványai.

Mát. 5,2 És megnyitván száját [megszólalt, és így], tanítja vala őket, mondván:

Mát. 5,3 Boldogok a szellemben [a Szellem által a] szegények [a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai]: mert övék a mennyeknek országa [királysága; királyi uralma]

Mát. 5,4 Boldogok, akik sírnak [szomorkodnak; keseregnek, gyászolnak]: mert ők megvigasztaltatnak [mert meg fogják bátorítani őket]

Mát. 5,5 Boldogok a szelídek [(prausz): Jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek]: mert ők örökségül bírják [mert ők bir(tokol)ják, birtokba veszik, osztályrészül kapják] a földet. [mert övék lesz a föld]

Mát. 5,6 Boldogok, akik éhezik [vágyakozzák] és szomjúhozzák az igazságot [megigazulást, igazság(osság)ot]: mert ők megelégíttetnek [mert majd eltelnek vele.]

Mát. 5,7 Boldogok az irgalmasok [könyörülők]: mert ők irgalmasságot nyernek [mert majd nekik is irgalmaznak; rajtuk is könyörülni fognak]

Mát. 5,8 Boldogok, akiknek szívük tiszta [érintetlen; vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen; a szívükben (szívükre nézve) tiszták; tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik]

Mát. 5,9 Boldogok a békességre igyekezők [békeszerzők; akik békét teremtenek; békességet készítők]: mert ők az Isten fiainak mondatnak

Mát. 5,10 Boldogok, akik háborúságot [vagyis: üldözést] szenvednek [vagy akiket zaklatnak /követnek/ megfigyelnek/ leírnak/ sőt: akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény/ a bíróság előtt vádolnak] az igazságért [igazságosságért; a megigazulás, az igazzá válás miatt]: mert övék a mennyeknek országa [királysága; királyi uralma]

Mát. 5,11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]

Mát. 5,12 Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]

Mát. 5,13 Ti vagytok a földnek sója ha pedig a só megízetlenül [az eredeti szövegben szó szerint: ha a só megbolondul /ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét)], mivel sózzák meg [mivel lehetne ízét/erejét visszaadni]? Nem jó azután semmire [Semmi ereje nincs többé, nem győz, hanem másra nem való], hanem hogy kidobják és eltapossák [széttiporják] az emberek

Mát. 5,14 Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő, elhelyezett] város.

Mát. 5,15 Gyertyát [lámpást; mécsest] sem azért gyújtanak, hogy a véka alá [véka (modiosz): űrmérték gabona mérésére (kb. 8 és ¾ liter). Gyakran nádból készült, ami gyúlékony], hanem hogy a gyertyatartóba [lámpatartóra; mécslábra] tegyék [helyezzék] és fényljék [onnan világítson; ragyogjon, fényt adjon] mindazoknak, akik a házban vannak.

Mát. 5,16 Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]

Mát. 5,17 Ne gondoljátok [véljétek], hogy jöttem a törvénynek [(nomosz): Az Úr útmutatásának; tanításának; Isten kijelentett akaratának; az IGÉ-nek] vagy a prófétáknak eltörlésére [megszüntetésére; fölbontására; visszavonására, eltörölésére: vagy érvénytelenné tenni / hatályon kívül helyezni / semmissé tenni]. Nem jöttem, hogy eltöröljem [megszüntessem; érvénytelenné tegyem; megszüntessem; visszavonjam, eltöröljem: vagy érvénytelenné tegyem / hatályon kívül helyezzem / semmissé tegyem], hanem inkább, hogy betöltsem [beteljesítsem; teljessé, tökéletessé tegyem;(tartalmat adni) jöttem]

Mát. 5,18 Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [fennáll; meg nem semmisül], a törvényből [(nomosz): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [egy i betű vagy egy vesszőcske (egyetlen írásjel) sem vész el (nem veszíti érvényét)], amíg minden be nem teljesedik. [amíg csak minden meg nem történik, valóra nem válik (meg nem lesz)]

Mát. 5,19 Valaki azért csak egyet is megront [eltöröl; felbont; elhagy; semmissé tesz, megcáfol, érvénytelenít] e legkisebb parancsolatok [rendeletek, utasítások] közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában [királyságában] a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi [megtartja; megteszi; teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek országában [királyságában] nagy lészen.

Mát. 5,20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok [igazságosságotok, megigazulásotok] nem több [nem múlja felül; nem lesz tökéletesebb] az írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok igazságánál [igazságosságánál, megigazulásánál], semmiképpen sem mehettek [juttok] be a mennyeknek országába [királyságába]

Mát. 5,21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [ősöknek eredetieknek]: Ne ölj [nem fogsz ölni] mert aki öl [aki ölni fog], méltó az ítéletre [vádolható]

Mát. 5,22 Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik [aki haragot tart; neheztel] az ő atyjafiára [testvérére] ok nélkül [alaptalanul], méltó az ítéletre [vádolható]. Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának [felebarátjának]: Ráka [hitvány; oktalan; ostoba; buta; Te szemét], méltó a főtörvényszékre [főtanács ítéletére; állítsák a nagytanács elé]. Aki pedig ezt mondja: Bolond [ostoba, értelmetlen, buta, bamba, bárgyú; Te hülye; (móré, héberül: nábál: bolond = istentelen)], méltó [jusson] a gyehenna tüzére. [megfogta már a tüzes gyehenna]

Mát. 5,23 Azért, ha a te [áldozati] ajándékodat [adományodat] az oltárra viszed [felajánlani], és ott megemlékezel arról [eszedbe jut], hogy a te atyádfiának [embertársadnak; testvérednek; felebarátodnak] valami panasza [kifogása] van ellened:

Mát. 5,24 Hagyd ott az (áldozati) oltár előtt a te ajándékodat [az adományt], és menj el, elébb békélj meg [békülj ki] a te atyádfiával [embertársaddal; testvéreddel; felebarátoddal], és azután eljövén [aztán térj vissza], vidd fel [és ajánld fel] a te [áldozati] ajándékodat

Mát. 5,25 Légy jóakarója a te ellenségednek hamar [ellenfeleddel ; (peres feleddel) szemben légy békülékeny (jóindulatú; siess megegyezni vele) idejében], amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged [ellenfeled] valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló [törvényszolga; ítéletvégrehajtó; börtönőr] kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. [és fogságba ne kerülj]

Mát. 5,26 Bizony [ámen; úgy van] mondom néked: ki nem jősz [szabadulsz] onnét, mígnem megfizetsz [míg meg nem adod (le nem fizeted)] az utolsó fillérig

Mát. 5,27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál. [Ne kövess el házasságtörést)]!

Mát. 5,28 Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. [hogy aki bűnös vággyal (kívánsággal) asszonyra néz (aki azért néz egy nőt, mert megkívánta), szívében már házasságtörést követett el vele]

Mát. 5,29 Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged [bűnre csábít; tőrbe ejt; botlásba visz (kelepcébe csal)], vájd [távolítsd el; szakítsd] ki azt és vesd el [dobd el] magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = egész személyiséged) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára [jelentése: Siralom-völgye, az örök büntetés helye (vagy állapota)] vettessék.

Mát. 5,30 És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [visz bűnbe; ejt tőrbe; botlásba; (csal kelepcébe); csábít bűnre] téged, vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azt és vesd [dobd] el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára vettessék [jusson; a pokolba (jelentése: amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota) kerüljön]

Mát. 5,31 Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [elküldi] feleségét [elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet.

Mát. 5,32 Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [okot ad neki a házasságtörésre; házasságtörővé teszi]; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el [feleségül; összeházasodik vele], paráználkodik [házasságot tör]

Mát. 5,33 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [ősöknek]: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd [tartsd meg] az Úrnak tett esküidet. [add meg az Úrnak, amire esküdtél]

Mát. 5,34 Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel [egyáltalán] ne esküdjetek; se az égre, mert az, az Istennek királyi széke [trónja];

Mát. 5,35 Se a földre, mert az, az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy [hatalmas] Királynak városa;

Mát. 5,36 Se a te fejedre ne esküdjél, mert [arra sem vagy
képes, nem áll hatalmadban, hogy] egyetlen hajszála(da)t sem tehetsz fehérré vagy feketévé;

Mát. 5,37 Hanem legyen a ti beszédetek [inkább]: Úgy, úgy [az igen, igen]; a nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon [ami ezt túlhaladja], a gonosztól vagyon [a gonoszból van (ered)]

Mát. 5,38 Hallottátok, hogy megmondatott [ki lett jelentve]: Szemet szemért és fogat fogért

Mát. 5,39 Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak (a gonosz dolognak, gonoszságnak) [ne szálljatok szembe (ne harcoljatok ellene; ne helyezkedjetek szembe vele)], hanem aki arcul üt téged jobb felől [megüti a jobb arcodat], fordítsd felé [annak tartsd oda] a másik orcádat is

Mát. 5,40 És aki törvénykezni [pereskedni] akar veled és elvenni a te alsó ruhádat [tunikádat], engedd oda néki a felsőt [köntösödet] is. [Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is]

Mát. 5,41 És aki téged egy mértföldútra [ezer lépésnyi szolgálatra] kényszerít, menj el vele kettőre.

Mát. 5,42 Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól [ne tagadd meg; vissza ne utasítsd]

Mát. 5,43 Hallottátok, hogy megmondatott [ki lett jelentve]: Szeresd [(agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [(a közeledben lévő) embertársadat a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegent] és gyűlöld [miszeó: utál, undorodik, megvet, semmibe sem vesz] ellenségedet. („a ti ellenségetek pedig az ördög” (1 Pét. 5,8)

Mát. 5,44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek (agapaó) ellenségeiteket, áldjátok [eulogeó: kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni] azokat, akik titeket átkoznak [(kataraomai): rosszat kíván; átkozódik]. Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek [haragosaitokkal; akik utálnak, megvetnek], és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak [rágalmaznak; zaklatnak, fenyegetnek; ártanak; sértegetnek, gyaláznak; bántalmaznak] és kergetnek [üldöznek rossz szándékkal; zaklatnak] titeket

Mát. 5,45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)]

Mát. 5,46 Mert ha [csupán] azokat szeretitek, akik titeket szeretnek (agapaó), micsoda jutalmát veszitek [miféle fizetséget kaptok]? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é [teszik]?

Mát. 5,47 És ha csak a ti atyátokfiait [testvéreiteket] köszöntitek [üdvözlitek], mit cselekesztek másoknál többet [mi különöset, rendkívülit tesztek]? Nemde a vámszedők [pogányok; nemzetekből valók] is nem azonképpen cselekesznek-é [tesznek]?

Mát. 5,48 Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött;(a célban van)]


Mát. 6. A hegyi beszéd folytatása:

Mát. 6,1 Vigyázzatok [ügyeljetek; óvakodjatok], hogy alamizsnátokat ne osztogassátok [hogy irgalmas cselekedeteitek ne képmutató, álszent módon] az emberek előtt [ne azért tegyétek], hogy lássanak [nézzenek] titeket [hogy csodáltassátok magatokat velük], mert különben nem lesz jutalmatok [nem kaptok fizetséget] a ti mennyei Atyátoknál

Mát. 6,2 Azért mikor alamizsnát osztogatsz [adományt adsz; adakozol, és irgalmat gyakorolsz], ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók [kétszínűek; (a színészkedők, akik színészkednek)] tesznek a zsinagógákban [gyülekezetekben] és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek [hogy dicsőítsék őket az emberek]. Bizony mondom néktek: elvették [megkapták] jutalmukat [elesnek jutalmuktól; ezzel meg is kapták fizetségüket].

Mát. 6,3 Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz [adakozol; amikor irgalmat gyakorolsz, te úgy adj, úgy adakozz, hogy], ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik [mit tesz] a te jobb kezed;

Mát. 6,4 Hogy a te alamizsnád [könyörületességed; irgalmasságod] titkon legyen [hogy adakozásod titokban történjék]; és a te Atyád, aki titkon néz [aki látja, ami titokban történik], megfizet néked [megjutalmaz; visszafizesse azt neked] nyilván [nyilvánosan fogja megadni fizetséged].

Mát. 6,5 És mikor imádkozol, ne légy olyan [ne tegyetek úgy], mint a képmutatók [kétszínűek, színészkedők], akik a gyülekezetekben [zsinagógákban] és az utcák [piacok] szegletein [vagy az utcasarkokon; terek sarkán; széles útkereszteződésekben] fennállva [megállva] szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek [hogy mutogassák magukat; hogy feltűnjenek az embereknek]. Bizony [úgy van, ahogy] mondom néktek: elvették [megkapták; elnyerték] jutalmukat [ezzel meg is kapják fizetségüket].

Mát. 6,6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba [kamrádba], és ajtódat bezárva, imádkozzál [titokban] a te [mennyei] Atyádhoz, aki titkon van [aki a rejtekben is lát, mert Atyád látja, amit titokban teszel]. És a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked [megjutalmaz] nyilván [jól láthatóan, nyilvánosan fogja megadni fizetséged]

Mát. 6,7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek [ne szaporítsátok a szót; ne fecsegjetek összevissza], mint a pogányok [nemzetekből valók], akik azt gondolják [hiszik; vélik], hogy az ő sok beszédükért [bőbeszédűségükért] hallgattatnak meg [hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak]

Mát. 6,8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók [ne utánozzátok hát őket; ne hasonlítsatok tehát hozzájuk]; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt [még] kérnétek tőle

Mát. 6,9 Ti azért így imádkozzatok: Mi [mennybéli] Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [legyen szent] a te neved

Mát. 6,10 Jöjjön el a te országod [királyi uralkodásod; királyságod]; legyen meg [valósuljon meg] a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is

Mát. 6,11 A mi [létezéshez szükséges] mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma

Mát. 6,12 És bocsásd meg a mi vétkeinket, [Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak]

Mát. 6,13 És ne vígy minket kísértetbe [kísértésbe; És ne adj át minket megpróbáltatásnak] de szabadíts meg [ments meg, óvj meg, védelmezzél] minket a gonosztól [hanem ragadj ki a rosszból. Hanem (ragadj meg) és vonj magadhoz a gonosztól] Mert tiéd az ország [királyság, uralom, királyi hatalom] és a hatalom [az erő] és a dicsőség mind örökké [(aión): a világkorszakokon át]. Ámen!

Mát. 6,14 Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat].

Mát. 6,15 Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]

Mát. 6,16 Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek [ne legyetek szomorúak; búsképűek; ne járjatok sötét arccal], mint a képmutatóké [ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók; mint a kétszínűek (színészkedők)]. Akik eltorzítják [komorrá változtatják, elrejtik, eltakarják, elhomályosítják] arcukat [és keserű képet vágnak], hogy lássák az emberek [hogy így feltűnjék az embereknek], hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették [megkapták] jutalmukat. [ezzel meg is kapták fizetségüket és elestek jutalmuktól]

Mát. 6,17 Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg;

Mát. 6,18 Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet [hogy ne az embereknek tűnjön fel böjtölésed], hanem a te Atyád, aki titkon [rejtve] van; és a te Atyád [aki a rejtekben is jelen van], aki titkon néz [aki a rejtekben is lát, és aki látja, ami titokban történik], megfizet néked [megjutalmaz] nyilván [nyilvánosan fog neked megfizetni]

Mát. 6,19 Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [betörnek; átássák a falat] és ellopják;

Mát. 6,20 Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják.

Mát. 6,21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [lesz] a ti szívetek is.
Mát. 6,22 A test [szóma: lényed] lámpása [világossága; mécsese] a szem [a tekintet]. Ha azért a te szemed [a tekinteted] tiszta [egyszerű, becsületes, őszinte, egyenes, tettetés nélküli], a te egész tested [szóma: egész lényed] világos [fénytelt, fénylő, ragyogó] lesz.

Mát. 6,23 Ha pedig a te szemed [a tekinteted] gonosz [rossz; álnok; homályos], a te egész tested [szóma: egész lényed] sötét [homályos, beborult] lesz. Ha azért a benned lévő világosság [fény] sötétség [homályosság]: mekkora [mennyivel nagyobb lesz] akkor [maga] a sötétség [homályosság]?!
Mát. 6,24 Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek]

Mát. 6,25 Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok [ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] a ti éltetek felől [megélhetéstek miatt], mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek [(szóma): egész lényetek] felől, mibe öltözködjetek [ruházkodjatok]. Avagy nem több-e az élet hogynem az eledel [táplálék; étel], és a test [(szóma): egész lényetek] hogynem az öltözet [ruha]?

Mát. 6,26 Tekintsetek az égi madarakra [nézzétek az ég madarait], hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe [magtárakba] nem takarnak [gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat [táplálja őket]. Nem sokkal különbek [becsesebbek; drágábbak; többet érők; sokkal fontosabbak vagytok] vagytok-e azoknál?
Mát. 6,27 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [tépelődésével; azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti termetét [ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához] egy arasszal [Ugyan ki toldhatja meg életét (nyújthatja meg életkorát) csak egy könyöknyivel (rőfnyivel = kb. 46 cm) is, ha aggodalmaskodik]?

Mát. 6,28 Az öltözet felől [ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek (nézzétek) meg; tanuljátok el] a mező liliomait [bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak];

Mát. 6,29 De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [teljes] dicsőségében [pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is].
Mát. 6,30 Ha pedig a mezőnek füvét [a mezei virágot], amely ma van [virít], és holnap kemencébe [tűzbe] vettetik [dobják], így ruházza [öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek]

Mát. 6,31 Ne aggodalmaskodjatok [nyugtalankodjatok; Nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne mondjátok [ne kérdezgessétek, ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk magunkra; Mibe öltözünk]?

Mát. 6,32 Mert mind ezeket a pogányok [nemzetekből valók szokták] kérdezik [Mert mindezekre a pogányok törekszenek; keresik]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Mát. 6,33 Hanem keressétek először Istennek országát [a királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [igazságosságát]; és ezek [is] mind [ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [ezek a dolgok pedig mind elétek lesznek téve ráadásként]

Mát. 6,34 Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)].

Mát. 7. Az ítélkezés

Mát. 7,1 Ne ítéljetek [ne ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]

Mát. 7,2 Mert amilyen ítélettel [felebarátaink magatartásának megítélése, elbírálása. Kedvezőtlen mellékértelemmel elítélése, bírál(gatása), kárhoztatása, rosszallása] ítéltek [ítélkeztek, elmarasztaló ítéletet, véleményt alkottok], olyannal ítéltettek [olyannal fognak titeket is megítélni, fölöttetek is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is]

Mát. 7,3 Miért nézed [nézegeted; látod meg] pedig a szálkát [forgácsot, (szilánkot)], amely a te atyádfia [testvéred] szemében van, a gerendát [a hosszú, nehéz fadarabot] pedig, amely a te [saját] szemedben van, nem veszed észre?

Mát. 7,4 Avagy mi módon [hogyan] mondhatod a te atyádfiának [testvérednek; embertársadnak]: Hadd vessem ki [távolítsam el, dobjam ki] a szálkát [forgácsot,(szilánkot)] a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda [hosszú, nehéz fadarab] van?

Mát. 7,5 Képmutató [te színészkedő, kétszínű], vesd [dobd] ki előbb a gerendát [azt a hosszú, nehéz fadarabot] a te [saját] szemedből, és akkor gondolj arra [és aztán fogsz elég élesen (tisztán) látni ahhoz], hogy kivessed [kidobjad] a szálkát [forgácsot, szilánkot] a te atyádfiának [testvérednek] szeméből!

Mát. 7,6 Ne adjátok azt, ami szent [a szent dolgokat], az ebeknek [ne szolgáltassátok ki az Istennek szentelt dolgokat a kutyáknak]. Se [a ti drága] gyöngyeiteket ne hányjátok [szórjátok, dobjátok oda] a disznók [sertések] elé, hogy meg ne tapossák [nehogy széttapossák] azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak [szét ne tépjenek] titeket [aztán visszafordulnak, és belétek hasítanak]

Mát. 7,7 Kérjetek és (meg)adatik néktek [kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek].

Mát. 7,8 Mert [minden] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik].

Mát. 7,9 Avagy ki az az ember közületek [vagy talán van olyan ember közöttetek], aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, [netán] követ ád néki?

Mát. 7,11 Ha azért ti gonosz [romlással teli] létetekre [noha rosszak vagytok] tudtok a ti fiaitoknak [gyermekeiteknek] jó ajándékokat [adományokat] adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei [égi] Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!

Mát. 7,12 Amit akartok azért [szeretnétek tehát], hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, bánjanak], mindazt ti is úgy [ugyanazt] cselekedjétek [tegyétek meg] azokkal [velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Ez a törvény és a próféták tanításának lényege.]

Mát. 7,13 Menjetek [lépjetek] be a szoros [szűk, keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [széles] az a kapu és széles [lapos, sík, tág] az az út, amely [félre], a veszedelemre [romlás, pusztulás, teljes feloldódásba] visz [vezet], és sokan vannak, akik azon járnak [rajta mennek be].

Mát. 7,14 Mert szoros [szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [rátalálnak,rálelnek arra]

Mát. 7,15 Őrizkedjetek [óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek oda, ügyeljetek] pedig a hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak ruhájában [báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.

Mát. 7,16 Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről [tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról; tüskés gyomnövényről] fügét?

Mát. 7,17 Ekképpen [így hát] minden jó fa jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt terem [érlel]; a romlott [rossz; hitvány; haszontalan] fa pedig rossz [nyomorúságos; rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt terem.

Mát. 7,18 Nem teremhet [nem hozhat; nem képes; nem tud] jó fa rossz [nyomorúságos; rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt; romlott [rossz; hitvány; haszontalan] fa sem teremhet [hozhat] jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt.

Mát. 7,19 Minden fa, amely nem terem jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik [dobnak (vetnek, hajítanak)].

Mát. 7,20 Azért [tehát] az ő gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket [ismertek is rájuk]

Mát. 7,21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek [az Egek (Istenének)] országába [királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [teszi] az én mennyei [égi] Atyám akaratát.

Mát. 7,22 Sokan mondják majd nékem [áradoznak] ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e [jövendöltünk; tanítottunk-e], és nem a te nevedben űztünk-e [dobtunk ki] ördögöket [démonokat; gonosz szellemeket], és nem cselekedtünk-e [tettünk-e] sok hatalmas dolgot [csodát; nem történt-e sok erő-megnyilvánulás általunk] a te nevedben?

Mát. 7,23 És akkor vallást teszek [kijelentem; kinyilvánítom; megvallom] majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem [színem elől], ti gonosztevők [akik a törvény megrontásán munkálkodtok; akik a törvénytelenséget cselekedtétek]

Mát. 7,24 Valaki azért hallja [tehát mindenki, aki valóban meghallgatja] én tőlem e beszédeket [ez igéimet], és megcselekszi azokat [megteszi; tettre váltja őket], hasonlítom azt a bölcs emberhez [hasonló lesz az okos (az olyan eszes, megfontolt és meggondolt) emberhez], aki a kősziklára építette az ő házát:

Mát. 7,25 És ömlött [eleredt, zuhogott, szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [áradások jöttek; kiáradtak a folyók; ömlött az ár]. És fújtak [feltámadtak; süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [nekidőltek, nekizúdultak, nekicsaptak, nekiestek annak a háznak; (rázúdultak a házra); és ostromolták azt a házat]; de nem dőlt [nem omlott] össze: mert a kősziklára építtetett [mert alapja a kősziklára volt vetve].

Mát. 7,26 És valaki hallja [mindenki, aki meghallgatja] én tőlem e beszédeket [aki hallja e szavaimat, Igéimet], és nem cselekszi [nem teszi] meg [nem váltja tetté] azokat, hasonlatos lesz a bolond [olyan ostoba, balga] emberhez, aki a fövényre [(parti)homokra] építette házát:

Mát. 7,27 És ömlött [eleredt, szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [és jöttek az áradások; kiáradtak a folyók; ömlött az ár]. És fújtak [feltámadtak; süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [rázúdultak arra a házra és az leomlott nagy zúdulással; és ostromolták azt a házat]; és összeomlott: és nagy lett annak romlása [és hatalmas kár keletkezett benne; és teljesen elpusztult; (és összeomlott nagy zuhanással); Az összedőlt és romhalmazzá vált]

Mát. 7,28 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [befejezte, bevégezte az Ige szólását)], álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán [megdöbbentek a tömegek; A tömeget nagyon megrázta a tanítása / az Ő tudománya (g. szó szerint: ki voltak ütve); nagyon megijedtek, megdöbbentek, megrémültek, megrendültek, magukon kívül voltak a megdöbbenéstől]:

Mát. 7,29 Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van[ fennhatósága van az embereken és; (telj)hatalma (felhatalmazása) van], és nem úgy, mint az írástudók. [és farizeusok; törvénytanítók]

Mát. 8. Jézus betegeket gyógyít:

Mát. 8,1 Mikor leszállott [lejött] vala a hegyről, nagy sokaság [nagy tömeg csatlakozott hozzá és] követé őt.

Mát. 8,2 És ímé [egyszer csak] eljövén egy bélpoklos [leprás], leborula [térdre esék] előtte [lábához borult], mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem [hatalmad van, hogy megtisztíts]

Mát. 8,3 És kinyújtván kezét, megilleté [megérintette; megfogta] őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal [hamar, azon órában, rögtön, haladéktalanul] eltisztult annak poklossága [leprája].

Mát. 8,4 És [ekkor] monda [megparancsolta] néki Jézus: Meglásd [vigyázz, ügyelj, hogy], senkinek se szólj [senkinek se mondd el]. Hanem eredj [menj el], mutasd meg magadat a papnak, és vidd [ajánld] fel az [áldozati] ajándékot, amelyet Mózes (el)rendelt, bizonyságul [tanúbizonyság-tételül] nékik [hogy bizonyíték legyen számukra, hogy meggyógyultál]

Mát. 8,5 Mikor pedig beméne [beérkezett] Jézus Kapernaumba, egy százados méne [lépett] hozzá, kérvén őt [és segítségül hívta],

Mát. 8,6 És ezt mondván: Uram, az én (rab)szolgám otthon gutaütötten [bénán] fekszik, és nagy kínokat szenved [és szörnyű kínjai vannak, és borzasztóan kínlódik (gyötrődik), nagy fájdalmai vannak, szenved].

Mát. 8,7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.

Mát. 8,8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok [én arra elég] méltó [nem vagyok érdemes rá; nem érdemlem meg], hogy az én hajlékomba [házamba; fedelem alá; otthonomba] jöjj [betérj; belépj]; hanem csak szólj egy szót [(logosz): Igét], és meggyógyul [éppé lesz] az én (rab)szolgám.

Mát. 8,9 Mert én is hatalmasság alá vetett [hatalom (fennhatóság) alatt álló] ember vagyok, és vannak alattam vitézek [és nekem is vannak alárendelt katonáim, akiknek én parancsolok]. És mondom egyiknek: Eredj el [indulj útnak], és elmegy [elindul]; és a másiknak: Jöszte [jer csak], és eljő; és az én (rab)szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

Mát. 8,10 Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék [meglepődött, megdöbbent], és monda az őt követőknek [kísérőinek]: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet [senkinél].

Mát. 8,13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el [(menj) haza], és legyen néked a te hited szerint [Ahogy hittél, úgy történjék veled]. És meggyógyult annak szolgája [legénye] abban az órában

Mát. 8,11 De [azt] mondom néktek, hogy sokan eljőnek [sokan fognak érkezni] napkeletről és napnyugatról [is], és letelepednek [asztalhoz dőlnek] Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában [az Egek (Istenének) királyságában]:

Mát. 8,12 Ez ország fiai pedig [akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat] kivettetnek [De azokat, akiket a királyság illetne, hogy e királyság fiai legyenek, ki fogják dobni] a külső sötétségre; holott lészen sírás (jajgatás, siránkozás) és fogaknak csikorgatása

Mát. 8,14 És [aztán] bemenvén [betért] Jézus a Péter házába, látá [észrevette], hogy annak napa [anyósa; hideglelésben] fekszik és lázas [lázban ég].

Mát. 8,15 És illeté [megérintette, megfogta] annak kezét, és elhagyta őt a láz [a hideglelés]; és fölkele, és szolgála nékik

Mát. 8,16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst [démontól megszállottat; démonizáltat; akikben gonosz szellem volt], és egy szóval [igével] kiűzé a tisztátalan [gonosz] szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget [akik gonoszul szenvedtek. Akik szerencsétlenül, nyomorúságosan, rosszul voltak]

Mát. 8,17 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott [az Ézsaiás prófétán át szólt ige], így szólván: Ő vette el [Ő viselte; Magára vette, hordozta, eltávolította, megszüntette] a mi erőtlenségünket [gyengélkedéseinket; gyengeségeinket; bajainkat], és ő (el)hordozta [(basztadzó): hord, cipel; eltávolít, elvisz. (Itt: betegségeinket Ő vette le rólunk)] a mi betegségünket [fájdalmainkat; nyavalyáinkat, csapásainkat]

Mát. 8,18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot [tömeget] maga körül, parancsolá [úgy rendelkezett], hogy menjenek [keljenek át a tó] a túlsó partra

Mát. 8,19 És [ekkor azonban] hozzámenvén [eléjárul] egy írástudó [törvénytanító egy törvénymagyarázó], monda néki: Mester [tanító], követlek téged, akárhova mégy.

Mát. 8,20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok [odújuk; vackuk] és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani

Mát. 8,21 Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat [apámat].

Mát. 8,22 Jézus pedig monda néki: [te csak] Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat

Mát. 8,23 És mikor a hajóra szállt vala [beszállt a bárkába], követék őt az ő tanítványai.

Mát. 8,24 És ímé nagy háborgás lőn [heves vihar (nagy rengés) támadt] a tengeren [a tavon], annyira, hogy a hajót [a bárkát már-már] elborítják vala a hullámok; ő pedig [azonban] aluszik [lepihent, és szunnyadott] vala.

Mát. 8,25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték [felébresztették] őt, mondván: Uram [Urunk], ments [tarts] meg minket; mert elveszünk [mindjárt elpusztulunk, meghalunk]

Mát. 8,26 És monda nékik: Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén [azután felállt], megdorgálá [megfeddte; ráparancsolt] a szeleket és a tengert [a tavat], és lőn nagy csendesség [nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend lett].

Mát. 8,27 Az emberek pedig elcsodálkozának [megdöbbentek, és elámultak], mondván: Kicsoda ez [honnan való ő], hogy mind a szelek, mind a tenger [a tó] engednek [engedelmeskednek] néki

Mát. 8,28 És amikor eljutott [átért] vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába [földjére], két ördöngős [démontól megszállott, démonizált] ment eléje [jött szembe vele; közeledett felé]. A sírboltokból kijövén, igen [rendkívül, roppant] kegyetlenek [veszélyesek, dühöngő őrültek voltak], annyira, hogy senki sem mer [senki sem tudott miattuk] vala elmenni [végigmenni, közlekedni] azon az úton.

Mát. 8,29 És ímé [egyszer csak] kiáltának [felkiáltottak, rikoltottak, sikítottak, felordítottak]: mondván Mi közünk te veled [mi dolgunk van nekünk egymással, mit akarsz tőlünk, mi bajod velünk] Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy [a kijelölt, az elrendelt] idő előtt meggyötörj minket? [megkínozz bennünket]

Mát. 8,30 Tőlük [messze] távol pedig egy nagy disznónyáj [disznócsürhe; disznókonda] legelészik [turkált] vala.

Mát. 8,31 Az ördögök [démonok; gonosz szellemek] pedig [esengve] kérik [kérlelték] vala őt [és könyörögtek neki] mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba [disznócsürhébe] mehessünk [küldj a disznókondába]!

Mát. 8,32 És monda nékik: Menjetek [takarodjatok]. Azok pedig kimenvén [előjöttek; kijöttek az emberekből], (bele)menének a disznónyájba [és megszállták a sertéseket]: és ímé az egész disznónyáj [az egész konda, az egész csürhe] a meredekről [a lejtőről] a tengerbe rohana [lezúdult], és oda vesze [beleveszett; belefulladt] a vízben [s elpusztultak a hullámok között].

Mát. 8,33 A pásztorok [kondások; kanászok] pedig elfutának [elmenekültek], és bemenvén [beszaladtak] a városba hírré adának [elhíreszteltek] mindent, azokat is, amik [a szemük láttára történt] az ördöngősökkel [a démonoktól megszállottakkal, démonizáltakkal, azokkal az emberekkel, akikben gonosz szellemek voltak] történtek vala.

Mát. 8,34 És ímé [ekkor] az egész város kiméne Jézus elébe [hogy Jézussal találkozzék; hogy lássa Jézust]; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék [menjen máshová] az ő határukból [hagyja el a környéküket]

Mát. 9. A béna megggyógyítása

Mát. 9,1 És hajóra [bárkába] szállva átkele [a tavon; a tengeren], és méne a maga városába

Mát. 9,2 És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő [hordágyra helyezett] gutaütött embert [egy bénát]. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek [a bénának]: Bízzál fiam [légy bátor gyermekem]! Megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia): céltévesztés, a cél ELVÉTÉSE]

Mát. 9,3 És ímé némelyek az írástudók [törvénytanítók] közül mondának magukban: Ez káromlást szól [ez az ember Istent káromolja, gyalázza]

Mát. 9,4 És Jézus, látva [mivel ismerte] az ő gondolataikat [tűnődéseiket; belelátva a gondolataikba], monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben [miért hatnak a rossz indulatok szívetekben]?

Mát. 9,5 Mert [ugyan] mi könnyebb [mi jár kevesebb fáradtsággal, mi egyszerűbb], ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj [járkálj, sétálj]?

Mát. 9,6 Hogy pedig megtudjátok [hogy azonban lássátok, megmutatom nektek], hogy az ember Fiának van hatalma [felhatalmazása van] a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek) [a bénának]: Kelj föl, vedd [föl] a te (hord)ágyadat, és eredj haza

Mát. 9,7 És az felkelvén, haza méne.

Mát. 9,8 A sokaság [a tömeg] pedig ezt látván, elálmélkodék [félelem fogta el őket; elcsodálkozott; megrémültek], és dicsőíté az Istent, hogy ilyen [nagy dolgokra] hatalmat [felhatalmazást, jogot, jogosultságot] adott az embereknek

Mát. 9,9 És mikor Jézus onnét tovább méne [onnan távozott], láta egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve [jelentése: Isten ajándéka, az Úr adománya], és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt

Mát. 9,10 És lőn [történt], amikor [vendégül látta és] Ő (Jézus) letelepedék a házban [és mikor benn a házban asztalhoz dőlt], ímé sok vámszedő és bűnös [céltévesztett] jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz [és szintén asztalhoz dőltek].

Mát. 9,11 És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel [céltévesztettekkel] együtt?

Mát. 9,12 Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek [jó erőben lévőknek; nem az erő(telje)seknek,] van szüksége orvosra, hanem a betegeknek [akik gonoszul szerencsétlenül, nyomorúságosan, súlyosan szenvednek; a rosszullévőknek]

Mát. 9,13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot [könyörületet] akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat [Isten jogrendjéhez igazodó, megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [a céltévesztetteket] a megtérésre [gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé]

Mát. 9,14 Akkor a János tanítványai jövének [odamentek] hozzá, mondván: Miért [van] hogy [amíg] mi és a farizeusok sokat [gyakran] böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?

Mát. 9,15 És monda nékik Jézus: Vajon szomorkodhatik-é [csak nem gyászolhat] a násznép [búsulnak-e a vőlegény barátai; hogy a lakodalmas ház fiai gyászban üljenek] amíg velük van [náluk tartózkodik] a vőlegény? De eljőnek a napok [az az idő], amikor elvétetik tőlük a vőlegény [erővel elviszik], és akkor [majd ők] böjtölni fognak

Mát. 9,16 Senki sem vet [tesz, varr] pedig új posztóból [szövetből] foltot az ócska [régi] ruhára [köpenyre]. Mert ami azt kitoldaná [amivel a lyukat betölti; mert a folt (a toldás)], még elszakít a ruhából [kitép; magához szakítja a köpenyt]. és nagyobb szakadás lesz

Mát. 9,17 Új bort sem töltenek ó [régi] tömlőkbe; máskülönben [ha mégis megteszik] a tömlők szétszakadoznak [szétrepednek; kiszakadnak], és a bor kiömöl [elfolyik], a tömlők is elvesznek [elpusztulnak; tönkremennek]; hanem az újbort új tömlőkbe töltik, és [akkor] mindkettő megmarad [együtt]

Mát. 9,18 Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember [egy zsinagógai elöljáró] eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd [tedd] reá kezedet, és megelevenedik [és életre kel, és élni fog].

Mát. 9,19 És felkelvén Jézus [erre útnak indult] követé őt tanítványaival együtt

Mát. 9,20 És ímé, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván [hozzáférkőzve] hátulról, illeté [megérintette] az ő ruhájának szegélyét [szélét; bojtját; szegélyrojtját].

Mát. 9,21 Mert ezt mondja [így gondolkodik] vala magában: [elég], ha csak ruháját illetem [megérinthetem] is, meggyógyulok [mentes leszek bajomtól].

Mát. 9,22 Jézus pedig megfordulván [hátrafordult] és reá tekintvén [ránézett az asszonyra], monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott [meggyógyított] téged. És meggyógyult [mentesült bajától; egészséges lett] az asszony abban az órában [abban a pillanatban]

Mát. 9,23 És Jézus a főember házához érvén[bement az elöljáró házába], látván a sípolókat [fuvolásokat] és a tolongó [zajongó; jajgató] sokaságot [tömeget, a temetési zenét játszó embereket],

Mát. 9,24 [Azonnal rájuk szólt és] Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó [a kislány] nem halt meg, hanem [csak] aluszik [szunnyad]. És kinevették (kigúnyolták) őt.

Mát. 9,25 Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték [kiment; kiterelték onnan az embereket], bemenvén [a szobába], megfogá annak [a kislánynak a] kezét, és a leányzó felkelt [felébredt; feltámadt].


Mát. 9,26 És elterjede ez a hír abban az egész tartományban [az egész vidéken]

Mát. 9,27 s mikor Jézus tovább ment onnét, két vak [csatlakozott hozzá] követé őt [és nyomába szegődött], kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk [légy irgalmas hozzánk], Dávidnak fia!

Mát. 9,28 Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem [hogy meg tudom ezt tenni]? Mondának néki: Igen, Uram.

Mát. 9,29 Akkor illeté [megérintette] az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek [történjen] a ti hitetek szerint [ahogyan hittétek].

Mát. 9,30 És megnyilatkozának azoknak szemei; és [erélyesen, keményen, szigorúan] rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok [vigyázzatok], senki meg ne tudja!

Mát. 9,31 Azok pedig [alighogy] kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban [az egész vidéken].

Mát. 9,32 Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős [démontól megszállott, démonizált] néma embert [egy süketnémát] hozának néki.

Mát. 9,33 És az ördögöt [a gonosz szellemet, a démont] kiűzvén [és mihelyt a démont kihajtotta belőle], megszólalt a néma; és a sokaság [a tömeg] csodálkozik [megdöbbent] vala, mondván: Soha nem láttak [még] ilyet [ilyen hatalmas dolog még soha nem történt] Izráelben!

Mát. 9,34 A farizeusok pedig ezt mondják [kijelentették] vala: Az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme által [segítségével] űzi ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, démonokat]

Mát. 9,35 És körüljárja [bejárta] vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten [a mennyek] országának] Evangéliumát [az Isten királyságáról szóló örömhírt; királyi uralmának jó hírét; a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [mindenfajta] betegséget és mindenféle erőtelenséget [gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között.

Mát. 9,36 Mikor pedig látta vala a sokaságot [a tömeget], könyörületességre indula rajtok [megszánta őket; megesett rajtuk a szíve], mert el voltak gyötörve és szétszórva [és elesettek, fáradtak és elhagyatottak, elcsigázottak és kimerültek voltak], mint a pásztor nélkül való juhok

Mát. 9,37 Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.

Mát. 9,38 Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.


Mát. 10. A tizenkét apostol kiválasztása

Mát. 10,1 És előszólítván [magához hívta] tizenkét tanítványát, (telj)hatalmat [(exúszia): képességet, felhatalmazást, jogosultságot] ada nékik a tisztátalan [gonosz] szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(fajta) betegséget [(noszosz): bajt, csapást] és minden erőtelenséget [és gyengeséget]

Mát. 10,2 A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon [jelentése: Isten meghallgatott], akit Péternek [jelentése: szikla vagy kő(darab)] hívnak, és András [jelentése: férfias], az ő testvére. Jakab [jelentése: ravasz; az istenség védjen], a Zebedeus fia [jelentése: Isten ajándéka], és János [jelentése: az Úr megkegyelmezett] az ő testvére.

Mát. 10,3 Filep [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli] és Bertalan [Talmai fia; Talmai jelentése: merész, bátor, vakmerő ]. Tamás [jelentése: iker] és Máté [jelentése: az Úr adománya], a vámszedő. Jakab [jelentése: más helyébe lépő], az Alfeus [jelentése: vezető, tanító] fia, és Lebbeus [jelentése: szívélyes, értelmes férfi], akit Taddeusnak [jelentése: szívélyes; dicséret; vagy Tádénak: jelentése: bátor] hívtak;

Mát. 10,4 [a vakbuzgó] Simon [jelentése: meghallgattatás] a kananita [jelentése: buzgó, féltékenyen szerető; a zelóta], és Júdás, az Iskariotes [Jelentése: kerióti férfi; akit a sqarja = áruló névvel illették], aki el is árulta [kiszolgáltatta (feladta)] őt [aki árulója is lett]

Mát. 10,5 Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá [ezt a rendelkezést adta] nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, [pogányokhoz (a nemzetekhez) vivő úton el ne induljatok] és Samaritánusok [jelentése: őrtorony, őrhegy; őrséghez tartozó] városába ne menjetek [ne térjetek] be;

Mát. 10,6 Hanem menjetek inkább Izráel házának [népének] eltévelyedett [elveszett] juhaihoz

Mát. 10,7 Elmenvén [menjetek el, (hírnökként)] pedig és prédikáljatok [és ezt hirdessétek nekik], mondván: Elközelített [közel jött] a mennyeknek országa [királysága; az Egek (Istenének) királyi uralma].

Mát. 10,8 Betegeket [erőtleneket; gyengélkedőket] gyógyítsatok, poklosokat [leprásokat] tisztítsatok [meg], halottakat támasszatok [keltsetek életre], ördögöket [ördögi, gonosz szellemeket, démonokat] űzzetek. Ingyen vettétek [ajándékba kaptátok], ingyen [ajándékba]

Mát. 10,9 Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe [övetekbe],

Mát. 10,10 [Ne vigyetek az útra se poggyászt] se útitáskát [tarisznyát], se két (felső)ruhát [köntöst], se sarut, se pálcát [se vándorbotot ne vigyetek]; mert méltó a munkás az ő táplálékára [az ő kenyerére; a munkás ugyanis megérdemli, hogy gondoskodjanak róla].

Mát. 10,11 Amely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg [érdeklődjetek, hogy kire számíthattok; kutassátok ki hogy], ki abban méltó; és ott [annál] maradjatok, amíg tovább [nem] mehettek [indultok].

Mát. 10,12 Ha pedig bementek [beléptek] a házba, köszöntsétek azt [a ház népét e szavakkal: Békesség (eiréné: vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás), a háznak].

Mát. 10,13 És ha méltó [erre az] a ház (az a háznép), szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza.

Mát. 10,14 És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket [meg sem hallgatja szavaitokat (logosz: igéiteket), távozzatok abból a házból, vagy városból és], mikor kimentek abból a házból, vagy városból, [még] lábaitok porát is verjétek [rázzátok] le [lábatokról].

Mát. 10,15 Bizony mondom néktek: Az ítélet [(kriszisz): döntés, (meg)ítélés, válság] napján könnyebb [elviselhetőbb (tűrhetőbb, kíméletesebb) sorsa, helyzete] lesz a Sodoma [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék] és Gomora [jelentése: elsüllyedés, árvíz, elpusztulás; hasadék, szakadék] földjének [az ítélet napján], mint annak a városnak.

Mát. 10,16 Ímé, én elbocsátlak [küldelek] titeket, mint juhokat [bárányokat] a farkasok közé; legyetek azért okosak [józanságot megőrzők, önmagatokon uralkodók, érzéseiteknek parancsolók, körültekintők, fortélyosok, ravaszok, eszesek; meggondoltak] mint a kígyók, és szelídek [(akeraiosz): keveretlen, vegyítetlen, tiszta, érintetlen, romlatlan, ártatlan, be nem szennyezettek, egyszerűek] mint a galambok

Mát. 10,17 De óvakodjatok az emberektől [vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [ítélő tanácsoknak (bíróságoknak) fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [zsinagógáikban] megostoroznak [megkorbácsolnak] titeket;

Mát. 10,18 És helytartók [vezető emberek; fejedelmek; kormányzók] és királyok elé visznek [hurcolnak] titeket érettem [énmiattam], bizonyságul [tanúságtételül; hogy tanú(bizony)ságot tegyetek] ő [nekik] magoknak és a pogányoknak [és a más nemzetekhez tartozóknak]

Mát. 10,19 De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva) tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert megadatik néktek [megkapjátok] abban az órában, mit mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek].

Mát. 10,20 Mert nem ti vagytok, akik szóltok [beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok; és rajtatok keresztül]

Mát. 10,21 [Abban az időben] halálra adja pedig testvér testvérét, atya [apa] gyermekét; támadnak magzatok [gyermekek lázadnak fel] szüleik ellen, és megöletik [halálra juttatják] őket [és vesztüket okozzák].

Mát. 10,22 És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [minden nemzet szemében] az én nevemért [az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart; állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül; megmenekül; megszabadul]

Mát. 10,23 Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok [meneküljetek; fussatok] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok [végig sem járjátok] Izráel városait [igazán mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden városában], míg [mire] az embernek Fia [Emberfia] eljövend [visszajön hozzátok]

Mát. 10,24 Nem fölebbvaló [nem nagyobb] a tanítvány a tanítónál [mesterénél], sem a (rab)szolga az ő uránál.

Mát. 10,25 Elég a tanítványnak, ha olyan(ná legyen,) mint a mestere [elégedjék meg, ha úgy lesz a sora, mint a tanítójának], és a (rab)szolgának, mint az ő Ura. Ha a házigazdát [a ház urát] Belzebubnak [magasság ura; legyek ura] hívták [nevezték el], mennyivel inkább [úgy fogják nevezni; csúnyább néven nevezik] az ő házanépét [a cselédjeit; a házához tartozókat; a család többi tagját]?!

Mát. 10,26 Azért ne féljetek [ne rettenjetek, (ne ijedjetek, rémüljetek, riadjatok) meg] tőlük. Mert nincs oly rejtett [leplezett, eltitkolt] dolog, ami [egyszer] napfényre ne jőne [le ne lepleződnék]; és oly titok [rejtett, titkos, vagy színlelt dolog], ami ki ne tudódnék [melyet meg ne ismernének].

Mát. 10,27 Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban [(verő)fényben; fényes nappal] mondjátok [el, szóljátok]; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről [hírnökként] hirdessétek [prédikáljátok].

Mát. 10,28 És ne féljetek azoktól [sem], akik [csak] a testet [(szóma) élő szervezet] ölik meg [a testet (szóma: élő szervezet) képesek megölni, elpusztítani]. A lelket [(pszükhé): legbelső éneteket] pedig meg nem ölhetik [de a lelket (pszükhé) megölni nincs hatalmukban; nem képesek; nem tudják; a léleknek (pszükhé) azonban nem árthatnak!]. Hanem attól féljetek inkább, aki [akinek hatalma van] mind a lelket [(pszükhé): legbelső éneteket], mind a testet [(szóma): élő szervezet] elvesztheti [el tudja pusztítani, és taszítani] a gyehennában [(geenna): az örök büntetés helyének (vagy állapotának) megnevezésére használják. BDB szerint: Siralom-völgy: a nagy nyomorúság)]

Mát. 10,29 Nemde, két verebecskét [verébfiókát, a verébnek párját] meg lehet venni [árulják] egy kis fillérért? [(asszarion): as, római pénzérme. Az Újszövetség idejére elértéktelenedett, ezért kb. fillér, krajcár] És egy sem esik azok közül a földre [mégsem pusztulhat el közülük egy sem.] a ti Atyátok akarata nélkül [tudtán kívül]!

Mát. 10,30 Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon [számolva] vannak [tartva, és egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről].

Mát. 10,31 Ne féljetek [tehát, ne ijedjetek, ne rémüljetek, riadjatok meg] azért; ti sok [számos] verebecskénél [verébfiókánál] drágábbak [értékesebbek, különbek] vagytok [és többet értek]

Mát. 10,32 Valaki azért vallást tesz én rólam [akik meg fognak vallani engem, és elismeri, hogy hisz bennem] az emberek előtt, [majd] én is vallást teszek arról [mindazok mellett] az én mennyei [égi] Atyám előtt [arról én is elismerem mennyei Atyám előtt, hogy hozzám tartozik];

Mát. 10,33 Aki pedig megtagad [elutasít, visszautasít] engem az emberek előtt, én is megtagadom azt [majd] az én mennyei [égi] Atyám előtt [aki a mennyekben van]

Mát. 10,34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet [(eiréné): a veszély érzetétől való mentességet, és háborítatlanságot] bocsássak [hozzak] e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak [hozzak], hanem hogy fegyvert [(harci) kardot vetni jöttem].

Mát. 10,35 Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja [hogy szétválasszam, és egymás ellen fordítsam az embert és atyját], a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa [anyósa] közt;

Mát. 10,36 És hogy az embernek ellensége legyen az ő [saját] házanépe [tulajdon családja lesz az ellensége]

Mát. 10,37 Aki inkább szereti [(phileó): jobban kedveli; kedvét leli, (A szó a szeretet lelki-érzelmi jellegét emeli ki főképp: ragaszkodás, vonzalom, szimpátia] atyját és anyját [jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához], hogynem engemet [semmint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti [jobban ragaszkodik; jobban kedveli] fiát és leányát, hogynem engemet [mint hozzám], nem méltó én hozzám

Mát. 10,38 És a ki föl nem veszi [vállára; aki nem fogadja el] az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//] és úgy nem követ [nem kísér] engem [nem csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam,], nem méltó én hozzám [ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon].

Mát. 10,39 Aki megtalálja az ő életét [aki próbálja megtartani az életét], elveszti [pusztulásba viszi] azt; és a ki elveszti [pusztulásba viszi] az ő életét én érettem [én miattam], megtalálja [megmenti] azt

Mát. 10,40 Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem (el)küldött.

Mát. 10,41 Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi [prófétának fizetségét fogja kapni]; és aki befogadja az igazat [a megigazultat] igaznak [megigazultnak] nevében, igaznak [megigazultnak] jutalmát veszi [fizetségét fogja kapni];

Mát. 10,42 És aki inni ád egynek e kicsinyek [legkisebbek] közül
csak egy pohár hideg [friss] vizet [és megitat egyet], tanítvány nevében [mert az tanítványom], bizony mondom néktek, el nem vesztheti [semmiképpen sem] jutalmát [fizetségét]


11. Jézus és Bemerítő János

Mát. 11,1 És lőn [az történt], mikor elvégezé [bevégezte] Jézus a tizenkét tanítványának [apostolnak] adott utasítást [útbaigazítását, rendelkezéseit; oktatását], elméne [továbbment] onnan, hogy tanítson és prédikáljon [igét hirdessen] azoknak [környező] városaiban [is].

Mát. 11,2 János pedig, mikor meghallotta a fogságban [a börtönben; a tömlöcben] a Krisztus cselekedeteit [tetteit], elküldvén kettőt az ő tanítványai közül [ezt üzente neki, és]

Mát. 11,3 Monda néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?

Mát. 11,4 És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek [mondjátok el; adjátok hírül (adjátok tudtára)] Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

Mát. 11,5 A vakok [újra] látnak, és a sánták [bénák] járnak; a poklosok [leprások] megtisztulnak és a siketek (némák) hallanak; a halottak föltámadnak [életrekelnek], és a (koldus)szegényeknek Evangélium [örömhír; örömüzenet] hirdettetik;

Mát. 11,6 És boldog, aki én bennem [énrajtam] meg nem botránkozik [aki el tud fogadni engem; aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik]

Mát. 11,7 Mikor [miután] pedig azok elmentek vala, szólni [beszélni] kezde Jézus a sokaságnak [tömegnek] Jánosról: Mit látni [miért] mentetek ki a pusztába [sivatagba]? Nádszálat-é [látni], amit a szél hajtogat [hogy széltől hajlongó, szélingatta nádszálat lássatok; széltől rázott nádat]?

Mát. 11,8 Hát mit látni [ugyan miért] mentetek ki? Puha [díszes, drága, finom kelmébe] ruhába öltözött embert-é? Ímé akik puha [díszes, drága, finom] ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak [a királyi palotákban lehet megtalálni.].

Mát. 11,9 Hát mit látni [de hát miért] mentetek ki? [akkor
viszont kivel akartatok találkozni] Prófétát-é? Bizony, mondom néktek [azt láttatok, sőt], prófétánál is nagyobbat [többet]!

Mát. 11,10 Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én (hírvivő) követemet [angyalomat] a te orcád [színed] előtt, [aki megkészíti előtted [hogy előtted járva előkészítse] a te útadat.

Mát. 11,11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek [magzatai] között nem támadott [nem lépett fel] nagyobb [legnagyobb azok között, akik valaha is megszülettek erre a világra] Bemerítő
Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában [az egek (Istenének) Királyságában], nagyobb nálánál.

Mát. 11,12 A Bemerítő János idejétől; [napjaitól] fogva pedig mind mostanig [megjelenésétől mostanáig] erőszakoskodnak a mennyek országáért [a mennyek országa erőszakot szenved; erőszakkal lehet betörni. A mennyek királysága erőteljesen halad előre], és az erőszakoskodók ragadják el azt [és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni; és erőszakosak ragadják azt magukhoz].

Mát. 11,13 Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala [János idejéig hirdette (jövendölte) ezt].

Mát. 11,14 És ha be akarjátok venni [ha akarjátok, fogadjátok el; És ha meg akarjátok érteni, és ha tudni akarjátok, ha készen álltok elfogadni, Ő maga], Illés, aki eljövendő vala [akinek el kellett jönnie].

Mát. 11,15 Akinek van füle a hallásra, hallja [meg]

Mát. 11,16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget [nemzedéket]? Hasonlatos [azokhoz] a gyermekekhez, akik a piacon [piactereken (vásártéren)] ülnek [tanyáznak], és kiáltoznak az ő társaiknak [a többieknek],

Mát. 11,17 És ezt mondják [odakiáltják a többieknek]: Sípoltunk [furulyáztunk; fuvoláztunk] néktek, és nem táncoltatok; [siránkoztunk] siralmas énekeket [siratót] énekeltünk néktek [gyászdalokat fújtunk], és nem sírtatok [és nem gyászoltatok, és nem vertétek melleteket; de nem jajgattatok, nem zokogtatok]

Mát. 11,18 Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: ördög [gonosz szellem; démon] van benne.

Mát. 11,19 Eljött az embernek Fia [az Emberfia], aki [ugyanúgy] eszik és iszik [mint mások], és ezt mondják: Ímé [nézzétek] a nagyétkű [falánk] és részeges [iszákos; borivó] ember, a vámszedők és bűnösök [(hamartólosz: céltévesztők] barátja! És igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól [De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség, és az eredményei igazolják]

Mát. 11,20 Ekkor elkezdé szemökre hányni [meginteni, feddeni,
korholni] ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái lőnek [melyekben hatalmát a legtöbbször mutatta meg, ahol a legtöbb erő működött általa (erő-megnyilvánulás történt)], hogy nem tértek vala meg [nem változtatták meg a gondolkodásukat, és az életüket; nem tértek más felismerésre, nem tértek észre]

Mát. 11,21 Jaj [rossz lesz] néked Korazin [népe (jelentése: fekete hal; füstölgő kályha]! Jaj [rossz lesz] néked Bethsaida [lakói (jelentése: halászat háza, vadászat háza)]! Mert ha Tirusban [jelentése: sziklák városa] és Sidonban [jelentése: lapos város] történnek vala azok a [erő-megnyilvánulások, hatalmas] csodák [működtek volna azok az erők], amelyek bennetek lőnek [történtek]. Rég megtértek volna [az ő lakóik már régen megváltoztatták volna életüket, régen más felismerésre tértek, már rég észretértek (gondolkozásmódot változtattak) volna] gyászruhában [szőrzsákban] és hamuban [fejükre hamut szórnának, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire bánják a bűneiket].

Mát. 11,22 De mondom néktek: Tírusnak és Sídonnak [népének] könnyebb dolga [elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa] lesz az ítélet [(kriszisz): döntés, (meg)ítélés, válság] napján, hogynem néktek

Mát. 11,23 Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál [talán az égig emelkedsz; tán nem az égig emelted-e magad], a pokolig fogsz megaláztatni [levettetni; A láthatatlan országig (Hádész) fogsz alászállni; Egészen az alvilágig fogsz lesüllyedni]. Mert ha Sodomában történnek vala azok a [hatalmas] csodák [működtek volna azok az erők], amelyek te benned lőnek [történtek; amelyeket ti láttatok], mind e mai napig megmaradt volna [még ma is állna].

Mát. 11,24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének [népének] könnyebb dolga [elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa] lesz az ítélet napján, hogynem néked.

Mát. 11,25 Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked [magasztallak, dicsőítelek; áldalak téged; vallást teszek rólad], Atyám, mennynek [égnek] és földnek Ura. Hogy elrejtetted [titokban tartottad, eltitkoltad] ezeket [az igazságokat] a bölcsek és az értelmesek [okosok éles eszűek] elől, és a kisdedeknek [de kiskorúak előtt] megjelentetted [de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek; és kijelentetted, kinyilatkoztattad (leleplezted, láthatóvá tetted) (ezeket) a kisgyermekeknek (a kisdedeknek, a kicsinyeknek)].

Mát. 11,26 Igen, [valóban így van] Atyám, mert így volt kedves te előtted [mert így láttad jónak; mert így tetszett neked; mert ezt te is így láttad helyesnek].

Mát. 11,27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [kijelenteni, leleplezni; akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]

Mát. 11,28 Jöjjetek [gyertek] én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok [kimerültetek] és megterheltettetek [és teher alatt éltek], és én megnyugosztlak titeket [és én megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és felüdítlek) benneteket].

Mát. 11,29 Vegyétek föl magatokra az én igámat [jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek (magatoknak)

Mát. 11,30 Mert az én igám [jármom] gyönyörűséges [boldogító; könnyű; hasznos; kellemes; édes], és az én terhem [amit én teszek rátok] könnyű [nem nehéz].


12. A szombati kalásztépés


Mát. 12,1 Abban az időben a vetéseken át haladt [Jézus a gabonaföldeken át vezetett az útja] szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.

Mát. 12,2 Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik [olyat tesznek], amit nem szabad [tilos] szombatnapon cselekedni [tenni].

Mát. 12,3 Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett [mit tett] Dávid, mikor megéhezett vala ő, és akik vele valának [kíséretével együtt]?

Mát. 12,4 Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt [az Úrnak felajánlott (kitett) szent] kenyereket, amelyeket [pedig] nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ő vele valának [az ő kíséretének], hanem csak a papoknak?

Mát. 12,5 Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik [megszegik; megszentségtelenítik] a papok a szombatot [a szombatra vonatkozó törvényt; a szombati tilalmat (előírást); és a szombatot közönséges nappá teszik] a templomban [a szent helyen] és nem vétkeznek [és ezzel mégsem tesznek semmi rosszat; és nem esnek vád alá, mert nem vétkeznek (nem követnek el vele bűnt)]?

Mát. 12,6 Mondom pedig néktek, hogy [még] a templomnál [a szenthelynél is] nagyobb van itt.

Mát. 12,7 Ha pedig tudnátok [megértenétek] mi [mit jelent] ez: Irgalmasságot [könyörületet] akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna [nem ítéltétek volna el] az ártatlanokat [azokat, akik nem vétkeztek; akik semmi rosszat nem tettek; akik nem eshetnek vád alá].

Mát. 12,8 Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia [az Emberfia Úr a szombat fölött is]

Mát. 12,9 És távozván [továbbhaladva] onnan [máshová], méne [bement] az ő zsinagógájukba [/összejöveteli hely(ség)ükbe/].

Mát. 12,10 És ímé, vala ott egy elszáradt [sorvadt, béna] kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-e [megengedett dolog-e] szombatnapon gyógyítani? Hogy vádolhassák őt [és vádat emeljenek ellene].

Mát. 12,11 Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha [báránya; birkája], és ha az szombatnapon a verembe [egy gödörbe] esik, meg nem ragadja [nem fogja meg; nem követ el mindent hogy kihúzza] és ki nem vonja [és nem húzza ki] azt?

Mát. 12,12 [pedig hát] Mennyivel drágább [mennyivel többet ér, értékesebb; fontosabb; becsesebb; több] pedig az ember a juhnál! [birkánál] Szabad [megengedhető] tehát szombatnapon [is] jót [nemes, eszményi szép dolgot] cselekedni [tenni].

Mát. 12,13 Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá [és meggyógyult], és olyan éppé [egészségessé] lőn, mint a másik.

Mát. 12,14 A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt [és elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust]

Mát. 12,15 [amikor] Jézus pedig észrevévén [megtudta, felismerte] ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság [tömeg], és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;

Mát. 12,16 És megfenyegeté őket [és meghagyta (szigorúan megtiltotta, és megparancsolá) nekik; keményen rájuk szólt; de óvatosságra intette és figyelmeztette őket; de a lelkükre kötötte], hogy őt ismertté ne tegyék. [ne fedjék fel, kicsoda ő; megtiltotta nekik, hogy másoknak beszéljenek róla; hogy ne terjesszék a hírét; hogy őt nyilvánosságra ne hozzák];

Mát. 12,17 Hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása [Ézsaiás prófétán át mondott ige, kijelentés], aki így szólt [prófétált]:

Mát. 12,18 Ímé [Ő] az én szolgám [szeretett fiam], akit (ki)választottam. az én szerelmesem [szeretettem; kedvencem], akiben kedvem telik, [akit én szeretek, akiben gyönyörködöm; akiben tetszésemet lelem]. Szellememet adom őbelé [Szellememet Rálehelem, ráárasztom], és [igaz] ítéletet (kriszisz: változást) hirdet a pogányoknak [és hirdetni fogja az igazságot a népeknek; nemzeteknek].

Mát. 12,19 Nem verseng [nem szít viszályt; Nem vitatkozik indulatosan], és nem kiált(oz); az utcákon [piacokon, a tereken] senki nem hallja szavát [hangját].

Mát. 12,20 A megrepedezett [megroppant] nádat [nádszálat] nem töri el, és a pislogó gyertyabelet [és füstölgő mécsest; a pislákoló lámpást] nem oltja ki, mígnem diadalomra [győzelemre] viszi az [igaz] ítéletet [az igazságot].

Mát. 12,21 És az ő nevében reménykednek majd a pogányok [a népek, nemzetek]

Mát. 12,22 Akkor egy vak és (süket)néma ördöngőst [démontól megszállottat, akiben gonosz szellem volt] hoztak ő [Jézus] elé; és meggyógyítá azt annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.

Mát. 12,23 És elálmélkodék [elcsodálkozott; magánkívül volt a megdöbbenéstől (extázisban: önkívületben volt, illetve került)] az egész sokaság, és monda: Vajon [csak] nem ez-é Dávidnak ama Fia?

Mát. 12,24 A farizeusok [elkülönült, elzárkózó; elválasztó, kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja] pedig ezt hallván, mondának [kijelentették]. Ez nem űzi ki az ördögöket [a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat másként], hanemha [csak] Belzebubbal [jelentése: a legyek, a férgek ura; a magasság ura], az ördögök [a gonosz, tisztátalan szellemek, démonok] fejedelmével [fejedelmének erejével, segítségével].

Mát. 12,25 Jézus pedig, tudva [ismerve, átlátta] az ő gondolataikat [töprengéseiket,fontolgatásaikat, gondolkodásmódjukat], monda nékik: Minden ország [királyság, birodalom], amely (ön)magával meghasonlik [amelyben megosztottság van, és amely önmaga ellen harcol], elpusztul [(erémoó): kopárrá, pusztává, elhagyatottá, kifosztottá válik]. És egy város vagy háznép [család] sem állhat meg [maradhat fenn], amely meghasonlik (ön)magával [amelyben megosztottság van, és amely önmaga ellen harcol].

Mát. 12,26 Ha pedig a sátán [(Szátánász): ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló, szembeszegülő, ellenkező] a sátánt [a saját gonosz szellemeit] űzi ki, [akkor ez azt jelenti, hogy] önmagával hasonlott meg; mimódon [és akkor hogyan] állhat meg [maradhat fenn] tehát az ő országa [királysága, birodalma]?

Mát. 12,27 És ha én Belzebub által [Belzebub erejével, segítségével] űzöm (haj(í)tom) ki az ördögöket [a gonosz szellemeket; démonokat], a ti fiaitok ki által [ki(nek a segítségé)vel] űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti (ítélő)bíráitok.

Mát. 12,28 Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm [haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat], akkor [bizony] kétség nélkül [már] elérkezett hozzátok az Isten országa [királysága, uralma]

Mát. 12,29 Avagy mi módon [hogyan] mehet [törhet] be valaki a hatalmasnak [az erősnek] házába és rabolhatja el annak kincseit [javait; vagyonát; holmiját], hanemha megkötözi előbb a hatalmast [azt az erőst] és akkor rabolja [foszthatja] ki annak házát?

Mát. 12,30 Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol [Aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik; és aki velem nem gyűjt, széjjelszór, pazarol]

Mát. 12,31 Azt mondom azért néktek: Minden bűn [(hamartia): céltévesztés] és káromlás [gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés,] megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása [gyalázása becsmérlése,a Szellem elleni szitkozódás] nem bocsáttatik meg az embereknek [nem nyer bocsánatot].

Mát. 12,32 Még aki az ember Fia [Emberfia] ellen szól [beszél], annak is megbocsáttatik [bocsánatot nyer]. De aki a Szent Szellem ellen szól [leszólja], annak sem ezen [sem ebben a világban. Ebben a korban], sem a más világon [sem a jövendőn(világ)korszakban, létkorban] meg

Mát. 12,33 Vagy legyetek jó [hasznos] fák, és teremjetek jó [megfelelő, hasznos, kiváló] gyümölcsöt, vagy legyetek romlott [haszontalan, hitvány] fák, és teremjetek romlott [haszontalan, hitvány] gyümölcsöt. [Ha jó (nemes) a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz (romlott) a gyümölcse is]; mert gyümölcséről ismerik meg a fát

Mát. 12,34 Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [hogyan] szólhattok jókat [hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj [Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj].

Mát. 12,35 A jó ember az ő szívének jó kincseiből [jó tárházából] hozza [hordja] elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] kincseiből [tárházából] hozza elő [szórja ki a rosszat] a gonoszokat

Mát. 12,36 De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(réma): mondás, megnyilatkozás, Ige,], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Mát. 12,37 Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]

Mát. 12,38 [megszólították őt és] ekkor felelének néki némelyek az írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok közül, mondván: Mester [Tanító], (csoda)jelt akarnánk látni te tőled.

Mát. 12,39 Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz [rossz, káros, gonosz, hitvány] és parázna [házasságtörő; hűtlen] nemzetség [nemzedék] jelt kíván [követel; jelet szeretne látni; jelek után tör, kutat]; és nem adatik [más] jel néki, hanemha [csak] Jónás [jelentése: galamb] prófétának jele.

Mát. 12,40 Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal [a tengeri szörny] gyomrában, azonképpen az embernek Fia [az Emberfia] is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában [belsejében, szívében].

Mát. 12,41 Ninive [jelentése: település, lakás, lakóhely] férfiai az ítéletkor [kriszisz: döntés, (meg)ítélés, válság, változás] együtt támadnak majd fel [amikor Ninive népe együtt áll ítélet elé; együtt jelennek meg majd az ítéleten] ezzel a nemzetséggel [nemzedékkel együtt]. És kárhoztatják [(katakrinó): elítélik; A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, (a sátán hatalma)] ezt [a nemzedéket]: mivelhogy ők megtértek [megváltoztatták életüket válaszul; más felismerésre tértek] a Jónás prédikálására [üzenetére, igehirdetésére]; és ímé [most pedig] nagyobb van itt Jónásnál.

Mát. 12,42 Délnek királyné asszonya [királynője] felkél [feltámad; életre kel] majd az ítéletkor [dél királynője együtt áll majd ítélet elé; együtt jelenik meg az ítéleten] e nemzetséggel [nemzedékkel] együtt. És kárhoztatja ezt [elítéli ezt a nemzedéket]: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határairól; a föld másik végéről], hogy hallhassa a Salamon [jelentése: béke] bölcsességét; és ímé, [most pedig] nagyobb van itt Salamonnál

Mát. 12,43 Mikor pedig a tisztátalan [gonosz, szentségtelen] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való [sivár; száraz] helyeken jár [bolyong; vándorol], nyugalmat [csillapodást] keresve, és nem talál:

Mát. 12,44 Akkor ezt mondja: Visszatérek az én [elhagyott] házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen [gazdátlanul], kisöpörve és fölékesítve [sőt feldíszítve] találja azt.

Mát. 12,45 Akkor [nyomban] elmegy [elsiet] és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és [mind] bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek [sorsa pedig rosszabbra fordul], utolsó [későbbi] állapota gonoszabb [rosszabb] lesz az elsőnél [mint az előző volt]. Így lesz [hasonló sors vár; ez történik majd] ezzel a gonosz nemzetséggel [nemzedékkel] is

Mát. 12,46 Mikor pedig még szóla [amikor beszélt] a sokaságnak, [tömegekhez] ímé az ő anyja és az ő testvérei (meg)állanak vala odakünn, akarván [igyekezve] ő vele szólni [beszélni].

Mát. 12,47 És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid [rokonaid] odakünn állanak, és szólni [beszélni] akarnak veled.

Mát. 12,48 Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim [rokonaim]?

Mát. 12,49 És [erre] kinyújtván kezét [kitárta karját, és] az ő tanítványaira [mutatott], monda: Ímé [itt van, ez] az én anyám és [itt vannak] az én testvéreim!

Mát. 12,50 Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám.


Mát. 13. Jézus hét példázata.

Mát. 13,1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett [a tó partján].

Mát. 13,2 És nagy sokaság [tömeg] gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne [beszállt egy bárkába] leülni; az egész sokaság [a tömeg] pedig a [sík] parton áll vala

Mát. 13,3 És sokat beszél nékik [sok mindenre tanította őket] példázatokban [példabeszédekben] mondván: Ímé kiméne a magvető [magot] vetni,

Mát. 13,4 És amikor ő vet vala [vetés közben], némely mag [(szpermá): valami, amit elvetettek, azaz mag] az útfélre esék [útszélre, az út mellé hullott]; és eljövén a madarak, elkapdosák [felkapkodták; felcsipegették; fölették] azt.

Mát. 13,5 Némely pedig a köves helyre esék [sziklás talajba hullott], ahol nem sok földje vala; és hamar kikele [kihajtott], mivelhogy nem vala mélyen a földben.

Mát. 13,6 De mikor a nap felkelt [és magasabbra hágott], elsüle [de a forró napsütésben megperzselődött; kiégett]; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.

Mát. 13,7 Némely pedig a tövisek [szúrós bogáncsok] közé esék, és a tövisek [a bogáncsok] felnevekedvén [felnőtt; megnőttek], meg/el/fojták azt.

Mát. 13,8 Némely pedig a jó földbe [a jó talajba] esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.

Mát. 13,9 A kinek van füle a hallásra, hallja [meg]

Mát. 13,10 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik [e népnek] példázatokban [példabeszédekben]?

Mát. 13,11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának [Isten királyságának] titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.

Mát. 13,12 Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik [úgyhogy feleslege lesz]; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van [amije volna]

Mát. 13,13 Azért szólok velük [beszélek nekik] példázatokban [példabeszédekben], mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak [nem fogják fel], sem nem értenek [belátásra nem jutnak].

Mát. 13,14 És beteljesedék rajtok Ézsaiás jövendölése [próféciája], amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:

Mát. 13,15 Mert megkövéredett [megkeményedett; megkérgesedett; elhízott, érzéketlenné vált, eltompult] e népnek szíve [mert háj nőtte be e nép szívét], és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket [hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam (helyreállítsam) őket].

Mát. 13,16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.

Mát. 13,17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz [megigazult] kívánta [vágyott] látni, amiket ti láttok, és nem látták; és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották

Mát. 13,18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát [példabeszédét, hogy mit jelent].

Mát. 13,19 Ha valaki hallja az igét [(logoszt)] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, de nem jut belátáshoz; de meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja tőle; elragadja] azt, ami annak szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.

Mát. 13,20 A mely pedig a köves helyre esett, [sziklás talajra hullott] ez az, aki hallja az igét [(logoszt)], és mindjárt [nagy] örömmel [ujjongással] (be)fogadja;

Mát. 13,21 De nincs gyökere benne [de nem gyökerezik meg benne], hanem csak ideig való [(proszkairosz): - rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, alkalomszerű]. Mihelyt pedig [háborúság vagy nyomorúság, vagy nehézség, baj] nyomorgatás vagy üldözés támad [következik, éri] az ige [(logosz)] miatt, azonnal [tüstént] megbotránkozik [eltántorodik, és elveszti a hitét, megbotlik, felháborodik].

Mát. 13,22 Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott], ez az, aki hallja [meghallgatja] az igét [(logoszt)], de e világnak [de a kor, (aión): a világ(korszak)] gondja [a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [(logoszt)]. És gyümölcsöt nem terem [és meddő marad].

Mát. 13,23 Amely pedig a jó földbe [az eszményi kitűnő talajba] esett, ez az, aki hallja és (meg)érti [megszívleli] az igét [(logoszt) és belátásra jut]; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit

Mát. 13,24 Más példázatot [példabeszédet] is adott [tárt] eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek királysága] az [olyan] emberhez, aki az ő (szántó)földébe jó [nemes; kitűnő] magot vetett [ugyan];

Mát. 13,25 De mikor az emberek [a szolgái] alusznak [szunnyadtak; pihenőre tértek] vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt [vadbúzát] vete a búza közé, és elméne [majd odébbállt].

Mát. 13,26 Mikor pedig felnevekedék [kisarjadt a gabona és kalászba szökkent] a vetés, és gyümölcsöt terme [és kialakultak a kalászok, és már magot hozott], akkor meglátszék [megmutatkozott; láthatóvá lett; előtűnt] a konkoly [a vadbúza] is.

Mát. 13,27 A gazda szolgái [a rabszolgák] pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta [nemes; eszményi; kitűnő] magot vetettél-e a te (szántó)földedbe? Honnan van azért benne a konkoly [a vadbúza]?

Mát. 13,28 Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A (rab)szolgák pedig mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, [kihúzgáljuk; kigyomláljuk] összeszedjük azokat?

Mát. 13,29 Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt [a vadbúzát], azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok [gyökerestül; kihúznátok; kitépnétek].

Mát. 13,30 Hagyjátok [engedjétek], hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt [a vadbúzát], és kössétek kévékbe [nyalábba], hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok [gyűjtsétek] az én csűrömbe [magtáramba]

Mát. 13,31 Más példázatot [példabeszédet] is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében [a szántóföldjébe];

Mát. 13,32 Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz [fává terebélyesedik], annyira, hogy reá szállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain

Mát. 13,33 Más példázatot [hasonlatot; példabeszédet] is mondott nékik [tárt eléjük]: Hasonlatos a mennyeknek országa [Egek (Istenének) királysága] a kovászhoz amelyet vévén az asszony, három mérce [véka mérce= (szátá): régi űrmérték: 12 liter] lisztbe elegyít [belekever], mígnem az egész megkele

Mát. 13,34 Mind ezeket példázatokban [példabeszédekben] mondá Jézus a sokaságnak [a tömegnek], és példázat [példabeszéd] nélkül semmit sem szóla nékik,

Mát. 13,35 Hogy beteljék [beteljesedjék a kijelentés] amit a próféta szólott [amit az ÚR mondott a próféta által], mondván: Megnyitom az én számat [ajkamat] példázatokra [példabeszédekre]. És kitárom, amik e világ [(koszmosz) világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt.) univerzum] alapítása [(katabolé): ledobás; levetés; /elvetés Isten színe elől/] óta rejtve valának. [Példázatokra nyitom ajkamat, elmondom, ami a világ levettetése (alapítása) óta rejtve volt]

Mát. 13,36 Ekkor elbocsátván a sokaságot [a tömeget], beméne Jézus a házba [és hazament]. És az ő tanítványai hozzámenének [és így kérlelték], mondván: Magyarázd [világosítsd] meg nékünk a szántóföld konkolyáról való [a szántóföldbe vetett vadbúzáról szóló] példázatot.

Mát. 13,37 Ő pedig felelvén monda nékik: Aki a jó [a nemes] magot veti, az az embernek Fia;

Mát. 13,38 A szántóföld pedig a világ; a jó [nemes; eszményi; kitűnő] mag az Isten országának [a mennyek királyságának] fiai; a konkoly [a gyom, a vadbúza] pedig a gonosznak fiai.

Mát. 13,39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt [a gyomot, a vadbúzát] vetette [és aki azt elhinti], az ördög [a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, a sátán]. Az aratás [betakarítás] pedig a világ vége [a kornak befejezéshez jutása; a (világ)korszak (be)vég(ződés)e; a világkorszaknak a lezárása]; az aratók pedig az angyalok.

Mát. 13,40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt [a gyomot, a vadbúzát] és [tűzben] megégetik: akképpen lesz [úgy fog történni ez] a világnak végén [a kornak befejezésekor; a korszak (be)vég(ződés)én; a világkorszak lezárásakor is].

Mát. 13,41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait [hírnökeit, követeit], és az ő országából [királyságából] összegyűjtik a botránkozásokat mind [mindenkit, aki bűnbe viszi az embereket; botránkoztatót és törvényszegőt; mindenkit, aki bűnre csábít, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek]. És azokat is, akik gonoszságot cselekesznek [aki gonosz dolgokat tesz; összeszednek minden kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják,],

Mát. 13,42 És bevetik [bedobják] őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Mát. 13,43 Akkor az igazak [megigazultak] fénylenek [ragyognak], mint a nap, az ő Atyjoknak országában [királyságában]. Akinek van füle a hallásra, hallja [meg]

Mát. 13,44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a szántóföldben elrejtett [elásott] kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté, [de titokban tartja] azt. És afelett való örömében elmegy. És eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet

Mát. 13,45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a kereskedőhöz, aki [pompás (eszményi) szép] igazgyöngyöket keres;

Mát. 13,46 Aki találván egy [igen nagy értékűt; nagyon értékeset; egy sokat érő] drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt

Mát. 13,47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a tengerbe vetett gyalomhoz [kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely mindenféle (hal)fajtát összefogott [összegyűjtött];

Mát. 13,48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat; a kitűnőket] (cserép)edényekbe gyűjtötték [szedték], a hitványakat [hasznavehetetleneket] pedig kihányták [kivetették; kidobták]

Mát. 13,49 Így lesz a világ végén [ennek a világkorszaknak a lezárásakor] is: Eljőnek majd az angyalok [(angelosz): hírnök, követ], és kiválasztják [különválasztják; elkülönítik] a gonoszokat [(ponérosz): haszontalan, hibás, káros, hitvány] az igazak [megigazultak] közül.

Mát. 13,50 És [a gonoszokat] a tüzes kemencébe vetik [dobják] őket; ott lészen sírás [jajgatás, siránkozás] és fogcsikorgatás

Mát. 13,51 Monda nékik Jézus: Megértettétek-e mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram [nyertetek-e belátást mind e dolgokba? Nyertünk – felelték neki].

Mát. 13,52 Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó [törvény magyarázó], aki [jártas] a mennyeknek országa felől [az Egek (Istenének) királyságáról] megtaníttatott [tanítványává lett], hasonlatos az olyan gazdához, aki ót [ősi, hajdanit] és újat [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepőt] hoz elő az ő éléstárából [raktárából; kincstárából; kincseiből]

Mát. 13,53 És lőn [történt pedig], amikor elvégzé [befejezte] Jézus ezeket a példázatokat [példabeszédeket], elméne onnan.

Mát. 13,54 És hazájába érve [visszatért a saját városába, és], tanítja vala őket az ő zsinagógájukban [(szünagógé): gyülekezés (helye)], annyira, hogy álmélkodnak és [megdöbbenve; meglepődve, elámulva magukon kívül voltak a megdöbbenéstől, szörnyülködtek, és feldúltan] ezt mondják vala: Honnét van Őbenne ez a bölcsesség és az erők [és csodatevő ereje]?

Mát. 13,55 Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]?

Mát. 13,56 És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek. [Honnan kapta mind e hatalmat]?

Mát. 13,57 És megbotránkoznak vala ő benne [és nem tudták őt elfogadni, és belebotolva tőrbe (csapdába) estek]. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül [megbecsülés híján; nem vetik meg a prófétát, nem becsülik, és nem tisztelik]. hanem csak az ő hazájában [a saját szülővárosában] és házában.

Mát. 13,58 Nem is tőn ott sok csodát [nem is mutatta ott meg hatalmának egy jelét sem], az ő hitetlenségük miatt

Mát. 14. Bemerítő János lefejeztetése.

Mát. 14,1 Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem [Tetrarka] Jézusnak,

Mát. 14,2 És monda szolgáinak: Ez ama Bemerítő János; ő támadt fel [ő kelt életre] a halálból [a halottak közül], és azért működnek benne [és általa] az erők [e hatalmas csodatevő erők].

Mát. 14,3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén [bilincsbe verette], tömlöcbe [börtönbe] vettette [záratta] vala Heródiásért [Heródiás kedvéért], az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.

Mát. 14,4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele [együtt] élned [nem lehet a tiéd; nem szabad neked őt bírnod; nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen]

Mát. 14,5 De mikor meg akarta öletni, félt [megijedt] a sokaságtól [a néptől,a tömegtől], mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.

Mát. 14,6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola [táncolni kezdett a terem közepén] a Heródiás leánya ő előttük [a
vendégek előtt], és [úgy] megtetszék Heródesnek;

Mát. 14,7 [hogy] azért esküvéssel fogadá [ígérte meg], hogy [bármit] amit kér, megadja néki

Mát. 14,8 A leány pedig [akit anyja előzőleg rávett a dologra], anyja rábeszélésére [tanácsára, unszolásának engedve; előre kitanítva anyjától], monda: Add ide nékem egy tálban a Bemerítő János fejét.

Mát. 14,9 És [bár] megszomorodék [elkomorodott] a király [nyugtalanította a dolog], de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá [hogy teljesítsék kérését], hogy adják oda.

Mát. 14,10 És elküldvén [embereit a király], fejét véteté Jánosnak [lefejeztette Jánost] a tömlöcben [a börtönben].

Mát. 14,11 És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.

Mát. 14,12 És előjövén az ő tanítványai, elvivék a [holt]testet [(szóma): holttest], és eltemeték azt; és [ezután pedig] elmenvén, megjelenték [és hírül adták ezt] Jézusnak

Mát. 14,13 És mikor ezt [a hírt] meghallotta Jézus, elméne [eltávozott, félrevonult] onnét hajón egy puszta [lakatlan, elhagyatott] helyre egyedül. [hogy egyedül (egymagában) legyen] a sokaság [a tömeg, a nép] pedig ezt hallva [tudomást szerzett róla], gyalog követé őt [utána ment] a városokból.

Mát. 14,14 És [amikor kiszállt (kilépett) a hajóból, (a bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, a sok embert], és megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett (megindult) rajtuk a szíve, megsajnálta, megszánta] őket, és azoknak betegeit [az erőtleneket, gyengélkedőket] meggyógyítá.

Mát. 14,15 Mikor pedig estveledék [későre járt az idő, beesteledett], hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta [sivár, lakatlan, elhagyatott] hely ez, és az idő már elmúlt [és későre jár]; bocsásd el a sokaságot [a tömeget; küldd el az embereket], hogy menjenek el a falvakba és vegyenek maguknak eleséget [élelmet].

Mát. 14,16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniük; adjatok nékik ti enniük.

Mát. 14,17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt [egyebünk], csupán öt kenyerünk és két halunk.

Mát. 14,18 Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

Mát. 14,19 És mikor megparancsolá a sokaságnak [a tömegnek], hogy üljenek [telepedjenek] le a fűre, [kezébe] vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada [megáldotta]; és megszegvén [megtörte] a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a tömegnek].

Mát. 14,20 És [miután] mindnyájan evének, és megelégednek [jóllaktak]; és felszedék a maradék [letört] darabokat, tizenkét teli kosárral.

Mát. 14,21 Akik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül

Mát. 14,22 És mindjárt [nyomban] kényszeríté Jézus az ő tanítványait [megparancsolta a tanítványainak], hogy szálljanak a hajóba [bárkába] és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot [a tömeget.].

Mát. 14,23 És amint elbocsátá a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, magánosan imádkozni [hogy egyedül imádkozzon]. Mikor pedig beestveledék [már teljesen], egyedül vala ott [közben besötétedett, s ő ott volt egymagában]

Mát. 14,24 A hajó [bárka] pedig immár a tenger közepén vala [már messze, több stádiumnyira eltávolodott a parttól >>Ez (római) mérföld, eredetileg ezer lépés (8 stadion, vagyis kb. 1478 m)>>], a haboktól háborgattatva [és a hullámok között hányódott, küszködött a hullámokkal]; mivelhogy a szél szembe fújt vala [mert ellenszél volt].

Mát. 14,25 Az éjszaka negyedik részében [a negyedik éjszakai őrváltáskor, reggel három és hat óra között] pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren [a vízen] járván [a víz tükrén elindult feléjük].

Mát. 14,26 És mikor látták [észrevették] a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémülnek [megrettentek, megijedtek, megriadtak, azt], mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoznak [és ijedtükben felkiáltottak; és félelmükben össze-vissza kiabáltak >>(kradzó):hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít>>].

Mát. 14,27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

Mát. 14,28 Péter pedig felelvén néki [így szólt hozzá és], monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken [a habokon].

Mát. 14,29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, [bárkából, elindult] jár vala a vizeken [a habokon], hogy Jézushoz menjen [és Jézus felé ment].

Mát. 14,30 De látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémüle [amikor azonban az erős szélre figyelt,nézett, megijedt, megriadt, félt]; és amikor kezd vala merülni [és amint süllyedni kezdett], kiálta, [(kradzó):- hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem!

Mát. 14,31 Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [megfogta, megkapta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?

Mát. 14,32 És amikor beléptek [beszálltak] a hajóba [a bárkába], elállt [elült] a szél.

Mát. 14,33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte [térdreborulva imádták], mondván [megvallották]: Bizony, [valóban] Isten Fia vagy!

Mát. 14,34 És általkelvén [a túlsó partra], eljutának Genezáret [a galileai tenger másik neve. Jelentése: (hárfa, lant, citera; a király kertje, fejedelmi kert)] földére [értek].

Mát. 14,35 És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének [embereket, és mindenfelé elhíresztelték] abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának [aki gonoszul szenvedett, rosszul volt, szerencsétlenül, nyomorúságosan, súlyosan beteg volt];

Mát. 14,36 És [rimánkodva] kérik vala őt, hogy csak [legalább] az ő ruhájának [köpenyének] peremét [szegélyét, szélét, bojtját; szegélyrojtját] illethessék [megérinthessék]. És akik [csak] illeték vala [megérintették], mindnyájan meggyógyulának [megmenekedtek a bajból]


15. Emberi rendelésekről


Mát. 15,1 Akkor [abban az időben] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, [és megkérdezték] mondván:

Mát. 15,2 Miért [nem tartják meg, hanyagolják el] hágják át [szegik meg] a te tanítványaid a vének rendeléseit [ősök hagyományát, tanítását]? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak [étkezés előtt].

Mát. 15,3 Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át [miért nem tartjátok meg, miért szegitek meg] az Isten parancsolatját [rendeletét, utasítását] a ti rendeléseitek által [a hagyományotok miatt, és kedvéért]?

Mát. 15,4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel, ócsárol], halállal lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!].

Mát. 15,5 Ti pedig ezt mondjátok [azt tanítjátok]: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi [áldozati, fogadalmi] ajándék [adomány] az, amivel megsegíthetlek [amivel segíthetnék rajtad (hasznodra lehetnék), ami tőlem neked járna, annak nem kell apját támogatnia]. Az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját [azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját].

Mát. 15,6 És [érvénytelenítettétek, hatálytalanítottátok; semmibe veszitek; megsemmisítitek,megfosztottátok hatalmától, és] erőtlenné tettétek [így és meghiúsítjátok; kijátsszátok] az Isten parancsolatját [igéjét, rendeletét, utasítását] a ti rendeléseitek [hagyományotok] által

Mát. 15,7 Képmutatók [kétszínű színészkedők], igazán [helyesen, találóan] prófétált felőletek [rólatok] Ézsaiás, mondván:

Mát. 15,8 Ez a nép szájával közelget [közeledik] hozzám, és ajkával [csak formálisan] tisztel engemet; szíve [ bensője] pedig [messze] távol van tőlem [de távol tartja tőlem a szívét].

Mát. 15,9 Pedig hiába tisztelnek engem [(matén): hasztalanul, eredménytelenül; ostobán, tévesen hamisan tisztelnek], ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai

Mát. 15,10 És előszólítván a sokaságot [és magához hívta a tömeget], monda nékik: Halljátok [figyeljetek rám] és értsétek meg [lássátok be, amit mondok]:

Mát. 15,11 Nem az fertőzteti meg [nem az szennyezi be, teszi tisztátalanná] az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [szennyezi be, teszi tisztátalanná] az embert

Mát. 15,12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak [hogy a farizeusokat felháborította, amit mondtál, és belebotlottak a beszédedbe (logosz: Igédbe) és tőrbe estek, amikor azt meghallották]?

Mát. 15,13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta [növény], amelyet nem az én mennyei [az égi] Atyám plántált [ültetett, gyökerestül] kitépetik [tövestül kiszaggattatik, kivész, ki fognak gyomlálni]. >És Ő ezt felelte rá>

Mát. 15,14 Hagyjátok őket [ne is törődjetek velük]; vakoknak [világtalanoknak] vak vezetői ők [vak létükre, vakokat vezetnek]: ha pedig vak vezeti a vakot [mutatja az utat a világtalannak], mind a ketten a verembe [a gödörbe] esnek

Mát. 15,15 Péter pedig felelvén [így kérlelte, és], monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot [ezt a példabeszédet, hogy mit jelent ez a történet].

Mát. 15,16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még [hát még ti sem értitek; Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás]?

Mát. 15,17 Mégsem értitek-é [nem gondoltok arra; nem tudjátok, és fogjátok fel], hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut [azután pedig kiürül onnan], és az árnyékszékbe vettetik [és onnét a félreeső helyre (a csatornába) kerül]?

Mát. 15,18 Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg [azok szennyezik be igazán; és azok teszik tisztátalanná] az embert.

Mát. 15,19 Mert a szívből származnak [törnek elő; erednek] a gonosz gondolatok [gonosz fontolgatások, és szándékok; gonosz tervek, rossz gondolatok], gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [szexuális bűnök; tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek
mások ellen; rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás].

Mát. 15,20 Ezek fertőztetik meg [szennyezik be, és teszik tisztátalanná] az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert

Mát. 15,21 És elmenvén [továbbment] onnét [és visszavonult] Jézus, Tirus és Sidon vidékeire [területére] tére.

Mát. 15,22 És ímé [ekkor] egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból [arról a környékről (vidékről) jött], kiált [kiabál, lármázik, ordít] vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj [segíts] rajtam! Az én leányom az ördögtől [a gonosz szellemtől, démontól] gonoszul [kegyetlenül] gyötörtetik.

Mát. 15,23 Ő pedig egy szót [(logosz)= Igét] sem felele néki [Ő szóra sem méltatta]. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt [oldd fel, szabadítsd meg, teljesítsd kérését], mert [folyton] utánunk [jön, és] kiált [mögöttünk hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít].

Mát. 15,24 Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Nem küldettem [máshoz], csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

Mát. 15,25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte [mégis odajött hozzá, és e szavakkal borult le előtte, s úgy kérte], mondván: Uram, légy segítségül nékem!

Mát. 15,26 Ő pedig [visszautasította] felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni [nem helyes, ha elvesszük a gyermekektől a kenyeret, hogy odadobjuk a kutyáknak].

Mát. 15,27 Az pedig monda: Úgy van [igazad van], Uram; de hiszen az ebek [a kutyák] is esznek a morzsalékokból [a maradékból], amik az ő uruknak [gazdájuknak] asztaláról aláhullnak [amely lekerül uruk asztaláról].

Mát. 15,28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked [történjék veled] a te akaratod szerint [legyen úgy, amint kívánod]. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva [még abban az órában]

Mát. 15,29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.

Mát. 15,30 És nagy sokaság [nagy tömeg] megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat [bénákat, nyomorékokat], vakokat, némákat [süketnémákat], csonkákat és sok egyebeket [és sok más betegeket], és odahelyezék [letették] őket a Jézus [az Úr] lábai elé; és meggyógyítá őket,

Mát. 15,31 Úgy hogy a sokaság [a tömeg] álmélkodik [elcsodálkozott, meg volt döbbenve] vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek [a bénák meggyógyulnak, a nyomorékok épek lesznek], a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőiték Izráel Istenét.

Mát. 15,32 Jézus pedig előszólítván [magához hívta a] az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon [megszántam, és sajnálom ezt a sok embert, ezt a tömeget], mert három napja immár, hogy velem vannak [hogy (ki)tartanak mellettem], és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dőljenek az úton [nehogy kimerüljenek, ellankadjanak az úton]. >>A teljes mondat így fordítható: Megindult a szívem ezen a tömegen, hiszen már három napja hűen kitartanak velem / várnak rám, holott nincs mit enniük>>

Mát. 15,33 És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk [De hát honnan vehetnénk nekik ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret], hogy megelégítsünk [megetethessünk, hogy jóllakassunk] ily nagy sokaságot [ekkora tömeget]?

Mát. 15,34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány [és egy kevés] halunk.

Mát. 15,35 És parancsolá a sokaságnak [ezután megkérte az embereket; felszólította a tömeget, és meghagyta a népnek], hogy telepedjenek [üljenek] le a földön.

Mát. 15,36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván [megáldotta, és], megtöré [megszegé], és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a tömegnek].

Mát. 15,37 És mindnyájan evének, és megelégednek [és jól is laktak]; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.

Mát. 15,38 Akik pedig ettek vala, négyezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

Mát. 15,39 És [miután Jézus] elbocsátván [elküldte] a sokaságot [a tömeget], beszálla a hajóba, és elméne Magdala [jelentése: torony, nagyság, halfigyelő torony) görög neve: Tarichea: halsózó] határaiba [vidékére]



Máté 16. A zsidó vallási vezetők próbára teszik Jézust

Mát. 16,1 És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén [(peiradzó): kísértés: megpróbál rávenni valamire, elcsábít (bűnre, vagyis céltévesztésre)], kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei [égi] jelt [csodát, bizonyítékként]

Mát. 16,2 Ő pedig felelvén [ezt a nyilatkozatot tette előttük, és], monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép [tiszta, derűs, jó] idő lesz; mert veres [vöröslik, tűzpiros] az ég.

Mát. 16,3 Reggel pedig: Ma zivatar [vihar] lesz; mert az ég borús [sötét] és veres. Képmutatók [annyi tudásotok van, hogy], az ég ábrázatját [arculatát] meg tudjátok ítélni [az ég jeleit felismeritek, az ég színéből tehát tudtok következtetni], az idők [idő(szako)k] (ismertető)jeleit pedig nem tudjátok [nem vagytok képesek megítélni, felismerni]?

Mát. 16,4 E gonosz [(ponérosz): tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges] és parázna nemzetség [rossz, házasságtörő, hűtlen nemzedék, mennyei] jelt kíván [követel, keres, kutat]; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne

Mát. 16,5 És az ő tanítványai a túlsó partra menvén [átkeltek, de], elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.

Mát. 16,6 Jézus pedig [figyelmeztette őket és] monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja, zsidó vallási párt] és sadduceusok [jelentése: (igaz, egyenes, őszinte). Krisztus-korabeli zsidó szekta] kovászától [(dzümé): erjesztő, tovaterjedő emberi magatartást vagy tanítást is jelent].

Mát. 16,7 Ők pedig tanakodnak vala [fontolgatták, töprenkednek, és arról beszélgettek] maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.

Mát. 16,8 Jézus pedig [észrevette, és] megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között [mit töprenkedtek, fontolgattok magatokban; Mit beszélgettek egymás között] óh kicsinyhitűek [kishitűek], hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal [hogy nincs kenyeretek]?!

Mát. 16,9 Mégsem értitek-é [még mindig nem fogtátok föl], nem is emlékeztek-é [és nem jut eszetekbe] az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg [hogy hány kosár maradékot szedtetek össze]?

Mát. 16,10 Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány nagy kosárt töltöttetek meg [hogy ott hány nagy kosár maradékot szedtetek össze]?

Mát. 16,11 Hogyan [miért] nem értitek [meg, hogyhogy nem fogjátok fel], hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok és sadduceusok kovászától!?

Mát. 16,12 Ekkor értették meg [látták be, és ekkor fogták fel], hogy nem arról szólott, [és nem attól óvta őket] hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától [tanaitól, tanításától] őrizkedjenek [óvakodjanak]

Mát. 16,13 Mikor pedig Jézus Czézárea [jelentése: császári] Filippi [jelentése = a lovakat kedvelők városa /a lovak a testi erőt, vagyis az ember természetes erejét szimbolizálják/] környékére [vidékére, tartományába (mely Filep Királyról neveztetik)] méne [környéke felé haladt, és területére ért], megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát [az Emberfiát], kinek mondanak [kinek tartják] az emberek?

Mát. 16,14 Ők pedig mondának: Némelyek Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

Mát. 16,15 Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem [ki vagyok]?

Mát. 16,16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus [a Messiás; a Felkent], az élő Istennek Fia.

Mát. 16,17 És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia [Jóna jelentése: galamb], mert nem (hús)test és vér jelentette [fedte fel] ezt néked [nyilatkoztatta ki, leplezte le előtted], hanem az én mennyei [égi] Atyám

Mát. 16,18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán [sziklaszirten; kőszálon] építem fel az én anyaszentegyházamat [kihívott gyülekezetemet, eklézsiámat], és a pokol [a láthatatlan ország (a Hádész, az alvilág)] kapui sem vesznek rajta [erőt] diadalmat [a halál erői sem lesznek képesek legyőzni].

Mát. 16,19 És néked adom a mennyek országának [a mennyek
Királyságának; az Egek (Istene) Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz [(deó): megkötözöl] a földön, a mennyekben [az egekben] is kötve lészen. és amit meg/feloldasz [(lüó): Itt: elenged= a bűnöst feloldozza] a földön, a mennyekben [az egekben is] is oldva lészen. >Más fordításban: „Ha bármit kijelentesz, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve. Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva”>

Mát. 16,20 Akkor megparancsolá [szigorúan meghagyta, lelkére kötötte] tanítványainak [keményen rászólt a tanítványokra], hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus [a Messiás; a Felkent)].

Mát. 16,21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni [elmagyarázni, jelezni] az ő tanítványainak [és tanítványai előtt arra célozgatni; megkezdte Jézus a tanítványai előkészítését; többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, és rámutatott], hogy néki Jeruzsálembe kell menni. És sokat szenvedni [sok szenvedést eltűrnie (paszkhó): átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni, és szenvedni] a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól [a törvénytanítóktól], és megöletni, és harmadnapon föltámadni [életre kelni]

Mát. 16,22 És Péter előfogván [félrehívta, magához vonta] őt, kezdé feddeni [korholni, és rosszallóan így szólt hozzá; (félrevonta és kezdte Őt óva inteni), és elkezdett neki szemrehányást tenni], mondván: Mentsen Isten [távol legyen ez tőled, Uram; (irgalmat neked, Uram); irgalmazz (kedvezz) magadnak], Uram! Nem eshetik [semmiképpen sem történhet] ez meg te véled.

Mát. 16,23 Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem [távozz (takarodj) előlem; Eredj (takarodj) a hátam mögé;
terhemre vagy] Sátán; bántásomra [kelepce] vagy nékem [akadályul szolgálsz; bűnre csábítasz engem)]. Mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra [mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol; (Mert nem érted azokat, mik Istenéi, hanem azokat, mik emberekéi); Mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain; (Mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak)]

Mát. 16,24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//], és kövessen engem.

Mát. 16,25 Mert aki meg akarja tartani [menteni] az ő életét, elveszti [pusztulásba viszi megsemmisíti, romlásba viszi] azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja [megszerzi, megnyeri] azt

Mát. 16,26 Mert mit használ [ugyan mi haszna lenne abból] az embernek, ha az egész világot [(koszmosz) világ(egyetemet), teremtett világot] megnyeri [megszerzi] is, de az ő lelkében kárt vall [de életével, önmagával fizet érte, és elveszíti az életét, és az ő élete kárba veszne]? Avagy micsoda váltságot [váltságdíjat] adhat az ember az ő lelkéért [az ő életéért; Mit tud majd fizetni azért, hogy visszakapja az életét; avagy mit adhat az ember cserébe az ő életéért]?

Mát. 16,27 Mert az embernek Fia [Emberfia] eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [angyalai kíséretében]; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete [kinek-kinek tettei] szerint

Mát. 16,28 Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állanak, vannak némelyek, akik nem kóstolják [nem ízlelik, nem tapasztalják] meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát [az Emberfiát] eljőni [királyként] az ő országában [az ő királyságában].


Máté 17. Jézus megdicsőülése

Mát. 17,1 És hat nap múlva magához [maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre.

Mát. 17,2 És elváltozék [átalakult] előttük, [ott szemük láttára], és az ő orcája ragyog [fénylett; világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [fehéren ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [úgy vakított, mint a fény, mint a napsugár; ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának].

Mát. 17,3 És ímé megjelenék [egyszerre láthatóvá lett] ő nékik [megjelent előttük] Mózes és Illés, akik beszélnek [beszélgettek] vala Ővele [Jézussal].

Mát. 17,4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó [kellemes, eszményi szép (kitűnő)] nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk [felállítok] itt három hajlékot [sátrat], néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

Mát. 17,5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes [fénylő, ragyogó, világos] felhő borítá [takarta; árnyékolta] be [hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk; nagy fényes köd vevé körül] őket; és ímé szózat lőn [és hang hallatszott] a felhőből [a ködből], mondván: Ez az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] Fiam, akiben én gyönyörködöm [kiben én megnyugodtam; ő nyerte el tetszésemet; akiben kedvem telik]: Őt hallgassátok [reá hallgassatok].

Mát. 17,6 És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének [arcra borultak] és igen megrémülnek [és nagyon (roppant) megijedtek (megrettentek), és nagy félelem fogta el őket]

Mát. 17,7 Jézus pedig hozzájuk menvén [hozzájuk lépett], illeti [megérintette] őket, és monda: Keljetek [álljatok] fel és ne féljetek!

Mát. 17,8 Mikor pedig szemeiket [tekintetüket] fölemelik [felnéztek, feltekintettek], senkit sem látnak, hanem csak Jézust egyedül.

Mát. 17,9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá [meghagyta, a lelkükre kötötte] nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el amit láttatok [ezt a látomást], míg fel nem támadt [életre nem kelt] az embernek Fia [az Emberfia] a halálból [a halottak közül].

Mát. 17,10 És [erre] megkérdezték Őt az Ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók [miért tanítják azt a törvénytanítók], hogy előbb [először] Illésnek kell eljőnie?

Mát. 17,11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony [valóban] eljő előbb, és mindent helyreállít;

Mát. 17,12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt [de nem ismerték fel], hanem azt mívelék [kényük-kedvük szerint bántak, azt tették] vele, amit [csak] akarának. Ezenképpen [ilyen módon, hasonlóan fog] az Emberfia is szenvednie [(paszkhó): átél, megtapasztal; elvisel, eltűr] majd őtőlük.

Mát. 17,13 Ekkor [látták be, és] értették meg a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról szól [beszél] nékik.

Mát. 17,14 És mikor [visszamentek és] a sokasághoz [a tömeghez] értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén [térdre borult, térdre hullott] Őelőtte [és így kérlelte őt],

Mát. 17,15 És mondván: Uram, könyörülj [segíts] az én fiamon, mert holdkóros [epilepsziás és nagyon sokat] és kegyetlenül [gonoszul] szenved [és rosszul van]; mivelhogy [sokszor megtörténik vele, hogy] gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

Mát. 17,16 És [amikor] elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták [nem voltak képesek; de ők képtelenek voltak] őt meggyógyítani.

Mát. 17,17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult [(diasztrephó): elfordított, eltérített, eltévelyedett, elhajlott, fonák, romlott, torz] nemzetség [nemzedék]! Vajon meddig leszek veletek [meddig kell még köztetek maradnom; meddig tűrjelek és hordozzalak titeket]? vajon meddig szenvedlek titeket [meddig kell még türelmesnek lennem veletek; meddig foglak még elviselni benneteket]? Hozzátok őt [azt a fiút] ide nékem [hozzám].

Mát. 17,18 És megdorgálá őt Jézus [rákiáltott; ráparancsolt; keményen, szigorúan rászólt], és kiméne belőle az ördög [a démon, a gonosz szellem]; és meggyógyult a gyermek azon órától fogva [s attól az órától fogva egészséges lett a gyermek].

Mát. 17,19 Ekkor [amikor Jézus egyedül volt] a tanítványok magukban Jézushoz menvén [odamentek hozzá], mondának néki: Mi miért nem tudtuk [miért nem voltunk képesek] azt [a gonosz szellemet] kiűzni [(kihaj(í)tani)?]

Mát. 17,20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra].

Mát. 17,21 Ez a fajzat pedig ki nem megy [ez a fajta pedig nem távozik el], hanemha könyörgés [imádság] és böjtölés által

Mát. 17,22 Mikor pedig [újra együtt voltak,és] Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik [kell, hogy Az Emberfiát átadják majd az embereknek];

Mát. 17,23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad [életre kel]. És [erre] felettébb megszomorodnak.

Mát. 17,24 Mikor pedig eljutottak [megérkeztek] vala Kapernaumba, a kétdrahma-szedők [akik a templomadót szedték] Péterhez mennek és mondának néki: A ti mesteretek [a tanítótok] nem fizeti-é a kétdrahmát [a templomadót ? (a kétdrahma = fél siklus (20 krajcárnyi értékű)]

Mát. 17,25 Monda: [de] Igen. És mikor beméne a házba, megelőzi őt Jézus, mondván: Mit gondolsz [hogy vélekedsz] Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől [vagy másoktól]?

Mát. 17,26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok [ezek szerint a fiaiknak nem kell fizetni; akkor tehát a fiak adómentesek].

Mát. 17,27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk [fel ne; háborítsuk; hogy belénk ne ütközzenek, és tőrbe ne essenek], menj a tengerre [eredj a tóra], vesd be a horgot, és vond [fogd] ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert [egy ezüstpénzt] találsz [majd] benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted [a kettőnk templomadójaként].

Máté 18. A gyermekies lelkületről

Mát. 18,1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, [és megkérdezték tőle] mondván: Vajon ki a (leg)nagyobb [hatalmasabb; fontosabb] a mennyeknek országában [az egek (Istenének) királyságában]?

Mát. 18,2 És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük [eléjük] állítja vala azt,

Mát. 18,3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek [ha nem változtok meg, ha meg nem fordultok] és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába [királyságába].

Mát. 18,4 Aki azért [annyira] megalázza magát [annyira kicsivé lesz], mint ez a kis gyermek, az [lesz] a (leg)nagyobb [hatalmasabb; fontosabb; nagyszerűbb] a mennyeknek országában [a mennyek, az Egek Istenének királyságában].

Mát. 18,5 És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.

Mát. 18,6 Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [jobban járna], hogy malomkövet [(onikosz) - szamár- (tudniillik. olyan nagy, hogy egy szamár kell a forgatásához)] kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék. [a tenger fenekére süllyesztenék]

Mát. 18,7 Jaj a világnak [(koszmosz): a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt.) univerzum] a botránkozások [a kelepcék; a botrányok (a botlásba vivő alkalmak); a bűn csapdái miatt] miatt! Mert szükség [kikerülhetetlen], hogy botránkozások essenek [történjenek, hogy kelepcék támadjanak, hogy botrányok jöjjenek]; de [mégis] jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik [aki által keletkeznek a kelepcék; és jön a botrány] [Más fordítás: Sajnálom a világban élő embereket amiatt, ami bűnbe viszi őket! Elkerülhetetlen ugyan, hogy egyesek bűnbe essenek, de rossz lesz annak, aki bűnbe viszi az embereket; Mert szükségszerű ugyan, hogy jöjjenek csábítások a bűnre, mégis jaj annak az embernek, aki által jönnek].

Mát. 18,8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged [tőrbe ejt, és bűnbe visz, hitszegésre (aposztáziára), elpártolásra, elégedetlenségre csábít, botlásba, kelepcébe csal], vágd le [ekkoptó): hiúsítsd meg, akadályozd meg] azokat és vesd [dobd] el magadtól; jobb néked az [örök] életre sántán [bénán, nyomorékon] vagy csonkán [ha hiányzik valamelyik testrészed, és úgy] bemenned [bejutni], hogysem két kézzel vagy két lábbal [együtt] vettetned [dobnak] az örök tűzre [tűzbe].

Mát. 18,9 És ha [pedig] a te szemed botránkoztat meg téged [visz bűnbe, botlásba, csal kelepcébe, bűnre csábít], vájd ki azt és vesd [dobd] el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az [örök] életre, hogysem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére [mintha ép szemmel dobnának a pokol tüzébe, a tüzes gyehennára].

Mát. 18,10 Meglássátok [figyeljetek, és jól vigyázzatok], hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok [meg ne vessetek; le ne nézzetek; hogy e kicsinyek közül egyről megvetőleg ne gondolkozzatok]; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben [az égben] mindenkor [szüntelenül, folyamatosan] látják az én mennyei [égi] Atyám orcáját.

Mát. 18,11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa [üdvözíteni jött, vagyis, hogy: megtartsa, megőrizze, megmentse, kiszabadítsa, biztonságba helyezze, meggyógyítsa], ami [azt, aki] elveszett vala [(apollümi): elpusztult, tönkrement, megsemmisült].

Mát. 18,12 Mit gondoltok [mi a véleményetek]? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik [eltéved; elkóborol, elcsatangol, mert eltévelyítették, félrevezették, eltérítették, becsapták]: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott [a hegyekben], és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett [elveszett; eltévedtet]?

Mát. 18,13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon [jobban örül neki], mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett [amelyik nem tévedt el].

Mát. 18,14 Ekképpen [ugyanígy] a ti mennyei [égi] Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen [elpusztuljon, tönkremenjen, megsemmisüljön] e kicsinyek közül.

Mát. 18,15 Ha pedig a te atyádfia [testvéred] vétkezik [megbántott; bűnt követ el] ellened, menj el [menj oda hozzá] és dorgáld [intsd, fedd meg, figyelmeztesd; győzd] meg őt négyszem között [kizárólag csak egyedül; mutass rá a tévedésére, tárd fel előtte]: ha hallgat rád[és megérti], megnyerted a te atyádfiát; [testvéredet] [segítettél hogy megmaradjon mint testvéred];

Mát. 18,16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt [egy vagy két testvéredet], hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó [minden vallomás; hogy két vagy három száj tanúvallomásán megállhasson minden beszéd, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni].

Mát. 18,17 Ha azokra nem hallgat [elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja és azoknak sem engedelmeskedik], mondd meg [jelentsd] a gyülekezetnek [az eklézsiának a kihívott gyülekezetnek]; ha [pedig] a gyülekezetre [az eklézsiára] sem hallgat [elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja és azoknak sem engedelmeskedik], legyen előtted olyan, mint a pogány [tekintsd olyannak, mint a nemzetekből valót] és a vámszedő [akkor úgy kell vele bánni, mint egy pogánnyal vagy vámszedővel].

Mát. 18,18 Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön [ha bármit kijelentetek, hogy meg van kötve ezen a földön], a mennyben [az égben] is kötve lészen; és amit megoldotok [(lüó): felold szabaddá tesz, kiszabadít, feloldoz, kötelétől megszabadít eltöröl, érvénytelenít (a bűnöst feloldozza)] a földön [ha bármit kijelentetek, hogy fel van oldva itt a földön], a mennyben [az égben] is oldva lészen.

Mát. 18,19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton [(szümphóneó): összhangban; Szó szerint: együtt hangzanak, azonos véleményen vannak, egyetértenek, megegyezésre jutnak, megállapodnak, szövetséget kötnek] lesznek a földön minden [bármely] dolog felől [pragma): Esemény,fordulat, jelenség, tárgy, tény, ügy, téma; feladat, vállalkozás, jogi ügy(let), per. Vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban,], amit csak kérnek [azt mind], megadja nékik az én mennyei [égi] Atyám (g: meg lesz nékik az én mennyei Atyámtól).

Mát. 18,20 Mert [ugyanis] ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek [(szünagó): szó szerint: együvé vezettetnek, összegyűjtetnek, (Isten vezeti/gyűjti együvé az érintetteket, nem csak puszta emberi kezdeményezésről van szó)] az én nevemben, ott [mindig jelen] vagyok közöttük.

Mát. 18,21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni [(hamartanó): mulasztást elkövetni, hibázni], és [kell] néki megbocsátanom? még hétszer is?

Mát. 18,22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer [hetvenszer hétszer] is.

Mát. 18,23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a királyhoz [ahhoz a földi királyhoz], aki számot akar vala vetni [el akarta számoltatni, számadást akart tartani] az ő (rab)szolgáival. [Más fordítás: A mennyek királysága hasonlít ahhoz a királyhoz, aki elhatározta, hogy összegyűjti mindazt a pénzt, amellyel rabszolgái tartoztak neki].

Mát. 18,24 Mikor pedig számot kezde vetni [amikor hozzákezdett, hogy elszámoltassa őket], hoznak eléje egyet, aki tízezer [megszámlálhatatlanul sok] tálentommal [pénzegység (az Újszövetség korában 20,4 kg) ezüst] vala adós [Más fordítás: Miután elkezdte összegyűjteni a pénzt, elé vezettek egy rabszolgát, aki tízezer talentummal tartozott neki].

Mát. 18,25 Nem tudván pedig fizetni [mivel nem volt miből], parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. [Más fordítás: De nem volt elég pénze visszafizetni a tartozását. Ezért a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának, a feleségével és a gyermekeivel együtt. Adják el mindenét, amije csak van, mindezeknek az árát pedig adják oda a királynak fizetségként]

Mát. 18,26 Leborulván azért a (rab)szolga [földre borulva a földet csókolta] előtte, könyörög vala néki [és így esedezett; hódolattal úgy kérte], mondván: Uram, légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent megfizetek [s mindent visszafizetek] néked.

Mát. 18,27 Az úr pedig megszánván azt a (rab)szolgát [könyörülvén, megesett (megindult) a szíve rajta], elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.

Mát. 18,28 Kimenvén pedig az a (rab)szolga, találkozék eggyel az ő (rab)szolgatársai közül, aki száz dénárral [(1 dénár: értéke egy munkás napszámának felelt meg) száz ezüstpénzzel] vala néki adós [tartozott néki]; és megragadván azt [torkon ragadta és], fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.

Mát. 18,29 Leborulván azért az ő (rab)szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki [és így kérlelte], mondván: Légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent megfizetek [megadok] néked.

Mát. 18,30 De ő nem akará [nem engedett]; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. [Ő azonban visszautasította ezt. Sőt elment, és börtönbe záratta őt, amíg minden tartozását vissza nem fizeti]

Mát. 18,31 Látván pedig az ő (rab)szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának [nagyon felháborodtak]; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala.

Mát. 18,32 Akkor előhívatván őt [magához] az ő ura, monda néki: Gonosz [(ponérosz): haszontalan, semmirekellő, hitvány] (rab)szolga, minden adósságodat [tartozásodat] elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél [kérleltél; rimánkodtál] nékem [segítségemet kérted]:

Mát. 18,33 Nem kellett volna-e néked is könyörülnöd a te (rab)szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?

Mát. 18,34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe [a kínzóknak; a poroszlóknak; a börtönőröknek, hogy tartsák fogva], mígnem megfizeti mind, amivel tartozik [az egész tartozást, minden adósságát].

Mát. 18,35 Ekképpen cselekszik [így tesz majd] az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből [bensőtökből] meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának [testvéreteknek], az ő vétkeiket [hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat].

Máté 19. A házasság felbonthatatlansága

Mát. 19,1 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [befejezte, bevégezte az Ige szólását] elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba [vidékére] a Jordánon túl;

Mát. 19,2 És követé őt nagy sokaság [nagy tömeg csatlakozott hozzá, és kísérte], és [ő pedig] meggyógyítá ott őket.

Mát. 19,3 És [ekkor] hozzá menének a farizeusok [néhány farizeus lépett hozzá], kísértvén [(peiradzó): akik próbára akarták tenni] őt és mondván: Szabad-é [megengedett-e] az embernek az ő feleségét akármi [bármilyen] okért elbocsátani [elküldenie]?

Mát. 19,4 Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva [az első teremtésben] férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremté [alkotta] őket,

Mát. 19,5 És ezt mondá [majd így folytatta]: Annak okáért [ezért] elhagyja a férfiú [az ember] atyját [apját] és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté [egyetlen hússá].

Mát. 19,6 Úgy hogy [ők] többé nem kettő, hanem egy test [egyetlen hús]. Amit azért az Isten egybeszerkesztett [egybekötött, egy igába fogott (kötött)], ember el ne válassza [szét ne válassza].

Mát. 19,7 [De azok erősködtek, és] mondának néki: Miért rendelte [parancsolta] tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? [Más fordítás: A farizeusok erre így feleltek: „Miért adott akkor Mózes olyan parancsot, ami megengedi, hogy egy férfi elváljon a feleségétől, ha váló levelet ad neki; Miért parancsolta hát Mózes a váló levéllel történő elbocsátást]

Mát. 19,8 [Ő kijelentette, és] Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége [(szklérokardia): keményszívűség, azaz a szellemi érzékelés hiánya (szegényes volta)] miatt engedte volt meg néktek [keményszívűségetekre tekintett; mert nem akartatok Isten tanításának engedelmeskedni], hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.

Mát. 19,9 Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [az maga is házasságtörést követ el]; és aki elbocsátottat vesz el [elvált nővel köt házasságot], az is házasságtörő [az maga is házasságtörővé lesz]

Mát. 19,10 Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga [ha ilyen a férfi (az ember) helyzete (ügye); Ha ilyen felelőssége van a férfinak] az asszonnyal [az asszony iránt], nem jó [nem hasznos dolog, nem célszerű (nem érdemes, és előnyös, nem tanácsos) nem éri meg] megházasodni.

Mát. 19,11 Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be [Nem mindenki képes elfogadni ezt a tanítást; Nem mindenkiben van helye (ad teret) ennek az igének; Nem mindenki érti meg] ezt a beszédet [ezt a dolgot (logoszt: igét], hanem akinek (meg)adatott [Istentől, csak az fogja ezt fel, akiknek képesség adatott annak befogadására]

Mát. 19,12 Mert vannak heréltek [olyan férfiak,akik nemzésre alkalmatlanok, akik képtelenek a házasságra, eunuchok; (eunúkhosz): önmegtartóztató életű, nőtlenül élő férfi], akik anyjuk méhéből születtek így [akik már eleve úgy születtek, hogy nem képesek a házaséletre]; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki [van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná, képtelenné]; és vannak heréltek [nemzésre alkalmatlanok], akik maguk herélték ki (ön)magukat [akik maguk döntöttek úgy, hogy alkalmatlanok lesznek a házaséletre, és önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná] a mennyeknek országáért [az Egek (Istenének) Királysága miatt]. Aki beveheti, vegye be [aki el tudja fogadni, fogadja el; aki képes arra, hogy ennek az igének helyet adjon, az adjon neki helyet; aki képes ezt felfogni, fogja fel]

Mát. 19,13 Ekkor [abban az időben] kis gyermekeket hoznak hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják [elutasították, elparancsolták őket; korholták, ellenezték] vala azokat [és rájuk szóltak; megszidták ezeket az embereket].

Mát. 19,14 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek [hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni], és ne tiltsátok meg nekik [és ne akadályozzátok], hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága, akik olyanok, mint ezek a kisgyermekek].

Mát. 19,15 És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét [azzal rájuk tette kezét, és tovább indult]

Mát. 19,16 És ímé hozzá jövén [Jézus elé járult] egy ember, monda néki: Jó mester [Tanító], mi jót cselekedjem [milyen jó dolgot kell tennem ahhoz; milyen jótettet hajtsak végre], hogy örök életet nyerjek [hogy aioni /(világ)korszakig tartó/ életem legyen]?

Mát. 19,17 Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy [csak egyedül], az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd [őrizd] meg a parancsolatokat. [Más fordítás: Jézus megkérdezte tőle: „Miért kérdezed tőlem azt, hogy mi a jó? Egyedül Isten jó. Ezért tartsd meg Isten parancsolatait,utasításait, ha örök életet akarsz kapni]

Mát. 19,18 Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj [nem fogsz gyilkolni]; ne paráználkodjál [Ne fogsz házasságtörést elkövetni]; ne lopj [nem fogsz lopni]; hamis tanúbizonyságot ne tégy [nem fogsz hamisan tanúskodni];

Mát. 19,19 Tiszteld atyádat [apádat] és anyádat; és: Szeresd [(agapaó): Ez azt jelenti: teljesen odaszánni magad] felebarátodat [embertársaidat (aki a legközelebb van hozzád) szomszédodat, a másik embert], mint tenmagadat.

Mát. 19,20 [erre kijelentette, és] Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam [megőriztem] ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem [Mi hiányom van még; Mit kell még tennem]?

Mát. 19,21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat [amid van], és oszd ki [az árát] a szegényeknek [és add a koldusszegényeknek; oszd szét a nincstelenek között]; és [ezáltal] kincsed lesz mennyben [az egekben]; és [azután] jer és kövess engem [Más fordítás: Jézus ezt felelte neki: „Akarod a végső célt elérni? (végcélba akarsz jutni), Eredj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek s kincsed lesz a mennyben. Aztán jer, kövess engem].

Mát. 19,22 Az ifjú pedig e beszédet [ezt a szót, ezt az Igét] hallván, elméne [eltávozott] megszomorodva; mert sok jószága vala [nagyon gazdag volt; nagy vagyona, sok szerzeménye volt]

Mát. 19,23 Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag [ember] nehezen [bajosan, kelletlenül] megy be [nehéz bejutnia] a mennyeknek országába. [a mennyek, az Egek (Istenének királyságába]

Mát. 19,24 Ismét [újra csak azt] mondom pedig néktek: Könnyebb [fáradság mentesebb, egyszerűbb] a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Mát. 19,25 A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala [nagyon megdöbbentek, meglepődtek, megrendültek; igen csodálkoznak], mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát [ki menekülhet meg akkor]?

Mát. 19,26 Jézus pedig rájuk tekintvén [beléjük nézett, és] monda nékik: Embereknél [emberek szerint ez képtelenség, erre senki sem képes] ez lehetetlen [lehetetlenségnek tűnik], de Istennél [Isten mellé állva, Isten szemében] minden [mindez] lehetséges. [Más fordítás: Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az emberek semmit sem tudnak ezért tenni. Istennek viszont minden lehetséges]

Mát. 19,27 Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk [velünk mi lesz, mi lesz hát a jutalmunk;]?

Mát. 19,28 Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor [a megújult világban], amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [s így] ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét [törzsét].

Mát. 19,29 És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen [százszor annyit kap vissza], és örökség szerint nyer örök életet [százszorosát kapja vissza és aioni/ (világ)korszakra szóló, (világ)korszakig tartó/ életet (létezést) kap osztályrészül.]

Mát. 19,30 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők

Máté 20. Példázat a szőlőmunkásokról

Mát. 20,1 Mert hasonlatos a mennyeknek [az Egek (Istenének)] országa [Királysága] a gazdaemberhez, aki jó [korán] reggel kiméne, hogy munkásokat [napszámosokat] fogadjon [fel] az ő szőlejébe.

Mát. 20,2 Megszerződvén [megegyezett] pedig a munkásokkal napi tíz pénzben [egy dénárban: (dénarion): - dénár, római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg], elküldé [kiküldte] őket az ő szőlejébe.

Mát. 20,3 És [megint] kimenvén három [kilenc] óra tájban, láta másokat [más munkanélkülieket henyén ácsorogni], akik hivalkodván [tétlenkedve] a piacon álltak vala

Mát. 20,4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos [jogos], megadom néktek [és megfelelő fizetést kaptok tőlem].

Mát. 20,5 Azok pedig elmenének. Hat és kilenc óra tájban [tizenkét óra körül és délután három óra tájban] ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék [és ugyanígy tett].

Mát. 20,6 Tizenegy óra [késő délután öt óra] tájban is kimenvén [a piactérre, még mindig] talála [ácsorogva] másokat [ott álldogálókat], akik hivalkodva [tétlenül] állottak vala, és monda nékik: Miért álltok [mi(ér)t ácsorogtok] itt egész napon át, hivalkodván [tétlenkedve, henyén; Miért nem csináltok semmit]?

Mát. 20,7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg [szerződtetett] minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos [méltányos], megkapjátok.

Mát. 20,8 Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura [gazdája] az ő vincellérjének [tiszttartójának; a munkások vezetőjének, az intézőnek]: Hívd elő a munkásokat, és add ki [fizesd ki] nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig [Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára].

Mát. 20,9 És jövén a tizenegy órásak [azok, akik öt óra tájban álltak munkába], fejenként tíz-tíz pénzt vőnek [és kaptak egy-egy dénárt].

Mát. 20,10 Jövén azután az elsők, azt gondolják [hitték] vala, hogy ők [majd] többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek [de ők is csak egy-egy dénárt kaptak] fejenként.

Mát. 20,11 Amint pedig fölvevék [átvették], zúgolódnak [és így morgolódtak] vala a házigazda ellen [és panaszkodni kezdtek a gazdának],

Mát. 20,12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak [csak egy órát dolgoztak] és egyenlőkké tetted azokat velünk [te azonban ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk; és egyformán kezelted őket velünk; és ugyanúgy bántál velük, mint velünk], akik az [egész] napnak terhét és hőségét [hordoztuk, izzó hevét viseltük és] szenvedtük, [pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon].

Mát. 20,13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem [nem bánok] igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben [egy dénárban] szerződtél-e [egyeztél-e] meg velem?

Mát. 20,14 Vedd [fogd tehát], ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak [ennek az utolsóként érkezett munkásnak] is annyit akarok adni [annyit szánok], mint néked.

Mát. 20,15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval [a javaimmal] azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok [vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel; Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok]?

Mát. 20,16 Ekképpen [így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok [mert sok a meghívott], de kevesen a választottak [de kevés a kiválasztott]

Mát. 20,17 És mikor [Jeruzsálem felé tartott,és ] felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, [félrehívta a tizenkét tanítványt, és] monda nékik [Más fordítás: Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik]:

Mát. 20,18 [Jól figyeljetek] Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia [az Emberfia] átadatik [elárultatik, kiszolgáltatják] a főpapoknak [a papi fejedelmeknek] és írástudóknak [a törvénytanítóknak, törvénymagyarázóknak], és halálra kárhoztatják [halálra ítélik] őt,

Mát. 20,19 És a pogányok [majd a nemzetbeliek] kezébe adják őt [kiszolgáltatják a más nemzetekből valóknak], hogy megcsúfolják [hogy kigúnyolják] és megostorozzák [megkorbácsolják] és keresztre [kínoszlopra] feszítsék; de harmadnap feltámad [életre kel]

Mát. 20,20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus [jelentése: az Úr ajándéka] fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván [lábához] és kérvén Őtőle valamit.

Mát. 20,21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz [kérdezte őt az Úr; Mit szeretnél]? Monda néki: Mondd [ígérd meg; rendeld el; intézd úgy], hogy ez az én két fiam üljön a te országodban [királyságodban] egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.

Mát. 20,22 Jézus pedig felelvén, [ezt] monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt amelyet én megiszom [amit nekem ki kell innom] és bemerítkezhettek-é abba a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem? Mondának néki: Meg. [Ki tudjátok-e, képesek vagytok-e kiinni a szenvedés poharát; Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom«? Ők így feleltek: "Ki tudjuk; képesek vagyunk].

Mát. 20,23 És monda nékik: Az én poharamat [a szenvedés poharát; kelyhemet] megisszátok ugyan, és a bemerítéssel, bemerítkeztek, [amelybe én bemeritkezem]; de az én jobb és balkezem felől [jobb és a bal oldalamon] való ülést nem az én dolgom megadni [nem én döntöm el; azt nincs hatalmamban megadni nektek], hanem azoké lesz az [azok fogják megkapni], akiknek az én Atyám elkészítette [akiknek Atyám szánta].

Mát. 20,24 És hallva ezt a [többi] tíz, megbosszankodék [megharagudott, megnehezteltek] a két testvérre

Mát. 20,25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok [a népek; nemzetek] fejedelmei uralkodnak azokon [tudjátok, hogy a pogányok felett fejedelmek uralkodnak, és a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, zsarnokoskodnak, és hatalmaskodnak az embereken], és a nagyok hatalmaskodnak rajtok [és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük; s nagyjaik hatalmukba kerítik őket, visszaélnek a hatalmukkal].

Mát. 20,26 De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;

Mát. 20,27 És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti (rab)szolgátok

Mát. 20,28 Valamint [éppen úgy, mint ahogy] az embernek Fia [az Emberfia] nem azért jött [el a földre], hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul [váltságdíjul] sokakért [és ezáltal sok embert megmentsen]

Mát. 20,29 És mikor Jerikóból (jelentése: hold városa, illatozó, illatos hely; illat helye; pálmák városa) [elindultak, és] távozának, nagy sokaság [tömeg] követé őt.

Mát. 20,30 És ímé, két vak, aki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, [így] kiált [(kradzó): hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [segíts] rajtunk!

Mát. 20,31 A sokaság [a tömeg] pedig dorgálja vala [csitította, rendreutasította] őket [rájuk szólt], hogy hallgassanak [el; maradjanak csendben]; de azok annál jobban [még hangosabban] kiáltanak [(kradzó): hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [segíts] rajtunk!

Mát. 20,32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem [mit tegyek] veletek?

Mát. 20,33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink [Uram! Szeretnénk újra látni].

Mát. 20,34 Jézus pedig megszánván [megsajnálta] őket [megkönyörült; szánalomra gerjedt irántuk; megindult rajtuk], illeté [megérintette] az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak [azonnal visszanyerték látásukat; Attól a pillanattól újra láttak]; és követék őt. [Jézust; csatlakoztak hozzá]


Máté evangélium 21-24. fejezet

Mát. 21. Jézus bevonulása Jeruzsálembe

Mát. 21,1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba [jelentése: éretlen fügék háza, a korai fügék háza], az olajfák hegyéhez jutottak [értek] vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt [ezzel a megbízatással],

Mát. 21,2 És monda nékik: Menjetek ebbe [a szemközt levő] faluba, amely előttetek van, és legott [mindjárt, azonnal] találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét [csikóját]; oldjátok el és hozzátok ide nékem [vezessétek hozzám].

Mát. 21,3 És ha valaki valamit szól néktek [ezért], mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket [azonnal elengedi azokat]


Mát. 21,4 Mindez pedig azért lett [azért történt], hogy beteljesedjék a próféta [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket] mondása, aki így szólott [a kijelentés, az ige, ami folyt, ömlött]:

Mát. 21,5 Mondjátok meg Sion [jelentése: kiszáradt, megperzselt hely] leányának: [vedd észre] Ímhol jő néked a te királyod [nézd, királyod érkezik (vonul be) hozzád], alázatosan [jóindulatúan, barátságosan, szelíden, szerényen] és szamáron [szamárháton] ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén [igavonó (járomba tört) állat csikóján ülve]

Mát. 21,6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta [elrendelte, meghagyta] vala nékik,

Mát. 21,7 Elhozák [odavezették] a szamarat és annak vemhét [a csikójával együtt], és felső ruháikat [köpenyeiket] rájuk teríték [ráhelyezték], és ráüle [felült] azokra.

Mát. 21,8 A sokaság [a tömeg] legnagyobb része pedig felső ruháit [köpenyét] az útra teríté; mások pedig a fákról gallyakat [ágakat] vagdalnak és hintenek vala az útra [mások ágakat tördeltek a fákról és beszórták velük az utat].

Mát. 21,9 Az előtte és utána menő [tóduló] sokaság [tömeg] pedig [hangosan így] kiált vala, mondván: Hozsánna [Légy segítségül Isten (héber eredetű szó, amelynek értelme ez is lehet: Szabadítsd meg, oh Isten, Dávid fiát az ő elleneitől, s add, hogy ő minket megváltson] a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban [Légy segítségül Isten ki vagy a magasságban, szabadíts óh, ments meg hát Magasságos]!

Mát. 21,10 És amikor bemegy [beért, amint bevonult] vala Jeruzsálembe, felháborodék [felbolydult, megmozdult, izgalomba jött] az egész város, mondván: Kicsoda ez [az ember]?

Mát. 21,11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta

Mát. 21,12 És [ezután] beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzi [és kidobta /kihaj(í)totta/ az árusokat és a vevőket mind a templomépületből] mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala [akik adtak és vettek] a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit [padjait is] felforgatá [felborította].

Mát. 21,13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává [rablóbarlanggá] tettétek.

Mát. 21,14 És menének hozzá vakok és sánták [bénák; csonkák] a templomban [a szent helyen]; és meggyógyítá őket

Mát. 21,15 A főpapok [a papi fejedelmek] és írástudók [törvénytanítók; törvénymagyarázók] pedig, látván a csodákat [a hatalmas dolgokat], amelyeket cselekedett [amelyeket Jézus tett] vala, és a gyermekeket, akik [hangosan] kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna [Légy segítségül Isten,] a Dávid fiának [szabadíts meg hát]; haragra gerjedének [haragra lobbantak; És mindezek miatt nagyon dühösek lettek; bosszankodtak; megnehezteltek; méltatlankodtak; dühösen megkérdezték tőle],

Mát. 21,16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak [mit kiabálnak] ezek? Jézus pedig monda nékik [persze]: Hallom. [talán] Sohasem olvastátok-é [az Írást]: A gyermekek [kisdedek] és csecsemők szája által szereztél [vettél] dicsőséget [dicséretet; Hogy: Te tanítottad meg a gyermekeket és a csecsemőket, hogy szájukból dicséret jöjjön elő; Hogy gyermekek szájával fogom helyreállítani Isten dicséretét, és gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet]?

Mát. 21,17 És [erre] ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába [jelentése: a datolyák háza vagy a nyomorúság, szomorúság, szegénység háza], és ott marada éjjel [és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát].

Mát. 21,18 [korán] reggel pedig, a városba visszajövet [indult vissza Jeruzsálembe, és a város felé ment s közben], megéhezék.

Mát. 21,19 És meglátva [észre vett] egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; [ezért így szólt a fához] és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké [soha többé] ne teremjen; [Soha ne teremjen rajtad gyümölcs ez aionban e (világ)korszakban]. És a fügefa azonnal elszáradt [kiszáradt].

Mát. 21,20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkoznak [megdöbbentek], mondván: Hogyan száradt el/ki [ez] a fügefa oly

Mát. 21,21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek [(diakrinó): habozik, bizonytalankodik, kételkedik, tétovázik], nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett [nem csak a fügefával tehetitek meg ezt], hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel [emelkedj fel; indulj el] és zuhanj a tengerbe [és vesd magad (omolj) a tengerbe], az is meglészen [megtörténik (végbemegy az is) majd];

Mát. 21,22 És amit könyörgésetekben [imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]

Mát. 21,23 És [azután] mikor bement vala a templomba, hozzámennek a főpapok és a nép vénei, amint [miközben] tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal [felhatalmazással, miféle hatalom birtokában] cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat [ezt a felhatalmazást]?

Mát. 21,24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek [valamit] egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal [micsoda jogon; milyen hatalom birtokában] cselekszem ezeket.

Mát. 21,25 A János bemerítése; [A János-féle alámerítkezés honnan származott] honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől [Más fordítás: A kérdésem a következő: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől; János bemerítése honnan eredt]? Azok pedig tanakodnak vala magukban [Erre ők elkezdték megbeszélni egymás közt, és ilyen módon okoskodnak vala, és fontolgatni kezdték magukban], mondván: Ha azt mondjuk: mennyből [Istentől], azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?

Mát. 21,26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól [félnünk kell a tömegtől, a néptől]; mert Jánost mindnyájan prófétának [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személynek] tartják.

Mát. 21,27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem [milyen hatalom birtokában teszem] ezeket [a dolgokat]

Mát. 21,28 De mit gondoltok ti [mi a véleményetek erről]? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz [az idősebbhez], monda: Eredj fiam, munkálkodjál [dolgozz] ma az én szőlőmben.

Mát. 21,29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek [nem akarok kimenni]; de azután meggondolván magát, [később megbánta, és] elméne. »Más fordítás: Megyek uram, felelte, de nem ment ki«

Mát. 21,30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. [Más fordítás: Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment]

Mát. 21,31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első [Az idősebb; (Más fordítás: A második)]. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők [az utcanők] megelőznek titeket az Isten országában [előttetek mennek be a mennyek (az Isten) királyságába]

Mát. 21,32 Mert eljött hozzátok János [Jelentése: az Úr megkegyelmez], az igazság [igazságosság] útján [hogy a megigazulás útjára vezessen benneteket], és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők [az utcanők] pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg [még később sem gondoltátok meg magatokat], hogy hittetek volna néki

Mát. 21,33 Más példázatot halljatok [most pedig hallgassatok meg egy másik történetet]: Vala egy házigazda, aki szőlőt [szőlő(ültetvény), szőlőskertet] plántál [ültetett, telepített], és azt gyepűvel [kerítéssel; fallal; sövénnyel] körülvevé [bekerítette], sajtót ása le benne [borsajtót készített; belül pedig borprést (taposógödröt) ásott], és (őr)tornyot építe, és kiadá azt [bérbe] (szőlő)munkásoknak, és elutazik [és idegenbe távozott, messze földre ment].

Mát. 21,34 Mikor pedig a gyümölcs [a szüret] ideje elérkezett vala, elküldé (rab)szolgáit a munkásokhoz [a földművesekhez], hogy vegyék át az ő gyümölcsét [hogy megkapja a termésből a neki járó részt, hogy szedjék be a termést].

Mát. 21,35 És a munkások [ám a földművesek] megfogván az ő (rab)szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.

Mát. 21,36 Ismét küld más (rab)szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének [ugyanígy bántak el velük; de velük is ugyanezt tették].

Mát. 21,37 [végül] Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, [ezt gondolta magában, és] ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni [biztosan tisztelni fogják; tiszteletben tartják; A fiammal szemben csak elszégyellik magukat].

Mát. 21,38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt [azt mondták egymásnak, ez a birtokos fia]: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, [és akkor miénk lesz az örökség, a birtok] és foglaljuk el az ő örökségét; [s tartsuk meg az örökrészét].

Mát. 21,39 És megfogván [megragadván] őt, kivetik [kidobták] a szőlőn [szőlő(ültetvény), szőlőskerten] kívül és megölték.

Mát. 21,40 [mit gondoltok] Mikor azért megjő [megérkezik] a szőlőnek ura, [a szőlősgazda, vajon] mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?

Mát. 21,41 Mondának néki: Mint gonoszokat [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány, alkalmatlan] gonoszul elveszti [elpusztítja] őket [A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja]; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak [más bérlőknek], akik beadják [idejében beszolgáltatják] majd néki a gyümölcsöt át fogják adni neki a termést] annak idejében [a megfelelő időben]

Mát. 21,42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek [(apodokimadzó): elutasít, visszautasít megtagad], az lett a szegletnek feje [az lett a sarokkő; a szegletkő] az Úrtól lett [származott] ez [az Úr munkája; az Úr tette azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt].

Mát. 21,43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [elveszítitek, elragadtatik] az Istennek országa/át [az Istenkirályságát], és oly népnek [nemzetnek; a pogány népnek] adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

Mát. 21,44 És aki e kőre esik, szétzúzatik [összezúzza magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik reá, [a kő] szétmorzsolja azt

Mát. 21,45 És a főpapok [a papi fejedelmek] és farizeusok hallván az Ö [az Úr] példázatait [példabeszédeit, hasonlatait], megértették [rájöttek], hogy róluk szól [beszél].

Mát. 21,46 És mikor meg akarták [megszerették volna] őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát. [és keresték a lehetőséget, és szerették volna (igyekeztek) Őt elfogni, de féltek a tömegtől, mert prófétának tartották Jézust]


Mát. 22. Példázat a királyi menyegzőről

Mát. 22,1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban [(parabolé):hasonlat, példa, jelkép; allegória; talány] beszél vala nékik, mondván:

Mát. 22,2 Hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) Királysága] a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze [aki esküvői vacsorát rendezett fiának, aki lakodalmat készített].

Mát. 22,3 És elküldé (rab)szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának [hogy hívják össze a meghívottakat]; de [ők] nem akarnak vala eljőni.

Mát. 22,4 Ismét külde más (rab)szolgákat, [s azt üzente] mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak [a meghívottaknak]: Ímé, ebédemet [a lakomát] elkészítettem [a vacsora elkészült; Látjátok, a legfinomabb ételeket készítettem el nektek], tulkaim [ökreim] és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre [az esküvői vacsorára; a lakodalomba].

Mát. 22,5 De azok nem törődvén vele [a meghívottak azonban nem hallgattak rá; nem törődtek a hívással], elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; [az üzlete után nézett];

Mát. 22,6 A többiek [(loipoi): a megmaradtak, meghagyottak, a maradék] pedig megfogván [megragadták] az ő [a király] (rab)szolgáit, bántalmazták [megverték, erőszakoskodtak velük; gyalázattal illették] és megölték őket.

Mát. 22,7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék [haragra gerjedt; haragra gyulladt], és elküldvén hadait [seregeit; csapatait; katonáit; kivezényelte hadseregét], azokat a gyilkosokat elveszté [elpusztította; megölette; felkoncoltatta], és azoknak városait fölégeté [felgyújtatta].

Mát. 22,8 Akkor monda az ő (rab)szolgáinak: A menyegző [az esküvői vacsora; a lakoma] ugyan készen van, de a hivatalosok [a meghívottak] nem valának méltók [rá].

Mát. 22,9 Menjetek azért a keresztutakra [útkereszteződésekhez; a bekötő utakra], és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe [az esküvői vacsorára, a lakodalomra].

Mát. 22,10 És kimenvén [szét is mentek] azok a (rab)szolgák az utakra, begyűjték mind [mindenkit behívtak; összegyűjtöttek] akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat [(ponérosz): rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitványakat] egyaránt. És megtelék a menyegző [a lakodalmas ház; a menyegzői terem] vendégekkel [(anakeimai): asztalhoz dőlőkkel].

Mát. 22,11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse [megszemlélje] a vendégeket; [az asztalhoz dőlőket], láta [észrevett] ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája [aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve].

Mát. 22,12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél [hogy kerültél] ide [hogyan jöhettél be ide], holott nincsen menyegzői [lakodalmas] ruhád? Az pedig hallgat [néma maradt].

Mát. 22,13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek [dobjátok ki] őt a külső sötétségre; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás.

Mát. 22,14 Mert sokan vannak a hivatalosok [az elhívottak; mert sok ember kap meghívást], de kevesen a választottak [de kevés van kiválasztva]

Mát. 22,15 Ekkor a farizeusok elmenvén [félrevonultak], tanácsot [tanácskozást] tartának [és elhatározták, és kitervelték], hogy szóval [beszédben, hogyan] ejtsék [csalják] őt tőrbe [kelepcébe, hogy szavaiban fogják meg Őt].

Mát. 22,16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal [együtt], akik ezt mondják vala: Mester [Tanító], tudjuk, hogy igaz [igazságos] vagy és az Isten útját igazán [az igazsághoz ragaszkodva, a valóságnak (alétheia:az Igének) megfelelően] tanítod, és nem törődsz senkivel [és hogy nem tartasz senkitől,és téged nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak], mert embereknek személyére nem nézel [mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, számodra minden ember egyforma; mert nem vagy emberek személye iránt részrehajló, és nem igazodol emberi tekintélyhez].

Mát. 22,17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz [mi a véleményed]: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

Mát. 22,18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat [felismerve, és jól látva gonosz szándékukat; átlátott álnokságukon], monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók [színészkedők kétszínűek]?

Mát. 22,19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

Mát. 22,20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

Mát. 22,21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek.

Mát. 22,22 És ezt hallván, elcsodálkoznak [meglepődtek]; és ott hagyván őt, elmenének [eltávoztak, eloldalogtak]


Mát. 22,23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduceusok, akik a feltámadást tagadják [azt állítják, hogy nincs feltámadás], és megkérdezék őt,

Mát. 22,24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok [utódok] nélkül hal meg, annak testvére [fivére] vegye el annak feleségét, és támasszon [nemzzen] magot [utódot] testvérének

Mát. 22,25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vévén, meghalt; és mivelhogy nem vala magzata [utóda], feleségét a testvérére hagyá;

Mát. 22,26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetediglen [és így egymásután mind a hét].

Mát. 22,27 Legutoljára [végül] pedig az asszony is meghala.

Mát. 22,28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké [kinek a felesége] lesz az asszony? Mert mindeniké vala [hiszen mindegyiknek a felesége volt].
Mát. 22,29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek [tévedésben vagytok], mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát [erejét].

Mát. 22,30 Mert a feltámadáskor [feltámadt testben ugyanis] sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek [úgy élnek], mint az Isten angyalai a mennyben [az égben]

Mát. 22,31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, amit az Isten mondott néktek, így szólván:

Mát. 22,32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene

Mát. 22,33 És a sokaság [a tömeg] ezt hallván, csodálkozik [(ekplésszó) magán kívül volt; álmélkodott; megdöbbentette őket; el volt ragadtatva] az ő tudományán [tanításán; Az őt hallgató tömeget megrázta a tanítása]

Mát. 22,34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduceusokat elnémította vala, egybegyűlnek [köréje gyűltek];

Mát. 22,35 És megkérdé őt közülük egy törvénytudó [egy írástudó], kísértvén őt [kísértő szándékkal], és mondván:

Mát. 22,36 Mester, melyik a nagy [a legfontosabb; a fő] parancsolat a törvényben?

Mát. 22,37 Jézus pedig monda néki: Szeresd [(agapaó) magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből [(pszükhé) egész lényeddel] és teljes elmédből [egész gondolkozásmódoddal].

Mát. 22,38 Ez az első és nagy [és legfontosabb] parancsolat.

Mát. 22,39 A második pedig hasonlatos ehhez [ugyanannyira fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [(agapaó) szeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [(plészion): közelálló személy, embertárs, szomszéd, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából való idegent], mint [saját] magadat.

Mát. 22,40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták [E két parancsolaton függ (alapszik) az egész törvény és a próféták]

Mát. 22,41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekeztek [és együtt voltak], kérdezi őket Jézus,

Mát. 22,42 Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől [mi a véleményetek a Krisztusról, a Messiásról]? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

Mát. 22,43 [Majd újabb kérdést tett fel nekik és] monda nékik: Miképpen hívja [nevezheti] tehát őt Dávid a Szent Szellem által Urának, ezt mondván:

Mát. 22,44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől [az én jobbomra], míglen vetem [alázom] a te [valamennyi] ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Mát. 22,45 Ha tehát Dávid Urának hívja [szólítja] őt, mi módon [miképpen lehet a] fia?


Mát. 22,46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala Őt e naptól fogva többé senki megkérdezni


Mát. 23. Jézus véleménye a vallási vezetőkről

Mát. 23,1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak [a tömegnek; a népnek] és az ő tanítványainak,

Mát. 23,2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek [Más fordítás: Ezt mondta: „A törvénytanítóknak és a farizeusoknak van hatalmuk arra, hogy megmagyarázzák Mózes törvényét]:

Mát. 23,3 Annakokáért amit parancsolnak [amit mondanak] néktek, mindazt megtartsátok [megőrizzétek] és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne(hogy) cselekedjetek [cselekedeteiket ne kövessétek]. Mert ők mondják [beszélnek ugyan róla, mert bár tanítják], de nem cselekszik [de tetté nem váltják].

Mát. 23,4 Mert ők [elviselhetetlenül] nehéz [súlyos] és elhordozhatatlan [nyomasztó, elviselhetetlen] terheket kötöznek egybe [hordanak össze], és az emberek vállaira vetik [rakják; róják]; de ők [maguk azonban] az ujjukkal sem akarják azokat illetni [megmozdítani]; »Más fordítás: Szigorú szabályokat állítanak föl, amelyeknek nehéz engedelmeskedni. Ráerőltetik más emberekre, hogy tartsák be ezeket, ők maguk viszont meg sem próbálják követni ezeket a szabályokat«

Mát. 23,5 Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden tettüket az vezeti; arra törekszenek], hogy lássák [bámulják] őket az emberek [hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [imaszíjaikat; Ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [szegélybojtjait; hosszú bojtokat raknak magukra];

Mát. 23,6 És szeretik a lakomákon [díszebédeken] a főhelyet [szó szerint: első helyen fekvést], és a gyülekezetekben [a zsinagógákban] az elölűlést [az első helyre (díszhelyre) ülni].

Mát. 23,7 És a piacokon [és vásártereken] való köszöntéseket [üdvözléseket], és hogy az emberek így hívják [szólítják] őket: Mester, Mester [Rabbi, Rabbi; tanító]!

Mát. 23,8 Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek [(rabbi): mester, rabbi: mint elismerő, hivatalosan megtisztelő cím volt használatos Izraelben], mert egy a ti Mesteretek [mert csak egy Rabbitok van], a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Mát. 23,9 Atyátoknak se hívjatok [szólítsatok] senkit e földön; mert egy a ti Atyátok [az égi], aki a mennyben [az égben] van.

Mát. 23,10 Doktoroknak [(kathégétész): nevelő, aki vezet, utat mutat valakinek. eredetileg olyan vezetőt jelentett, aki nevelés, tanítás, oktatás által mutat irányt hallgatóinak bármilyen szinten: tanító, professzor] se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok [nevelőtök, vezetőtök, aki irányt mutat], a Krisztus.

Mát. 23,11 Hanem aki a (leg)nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.

Mát. 23,12 Mert aki magát felmagasztalja [magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [magasra emelik]

Mát. 23,13 De jaj néktek képmutató [színészkedő, kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok, mert a mennyeknek országát [az Egek (Istenének) Királyságát; királyságának ajtaját] bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be [akik megpróbálnak bemenni, a befelé menőket, akik befelé igyekeznek, sem engeditek bemenni]

Mát. 23,14 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színlelő] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok, mert [nagyokat imádkozva] felemésztitek [fölélitek] az özvegyek házát [arra hivatkozva, hogy sokat imádkoztok], és színből [színlelésből, külső látszatra] hosszan [terjengősen] imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek [ezzel rendkívüli ítéletet vontok magatokra]

Mát. 23,15 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színészkedő] írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megkerülitek [bejárjátok; körüljárjátok; bebarangoljátok] a tengert és a (száraz)földet, hogy egy [egyetlen] pogányt zsidóvá tegyetek [zsidó hitre térítsetek]; és ha azzá lett [és ha ez megtörtént], a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál [Pedig már ti is olyan rosszak vagytok, hogy az örök gyötrelem helyére kerültök].

Mát. 23,16 Jaj néktek vak vezérek [vezetők], akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [az nem érvényes, annak nem kell megtartania az esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az [azt köti az eskü, meg kell tartania azt].

Mát. 23,17 Bolondok [balgák; ostobák, esztelenek] és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, amely szentté teszi [megszenteli] az aranyat?

Mát. 23,18 És [ezt is mondjátok]: Ha valaki az oltárra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [az nem érvényes, annak nem kell megtartania esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a rajta levő [áldozati] ajándékra [adományra] esküszik [vagy fogadalmat tesz], tartozik az [azt köti az eskü; annak meg kell tartania azt].

Mát. 23,19 Bolondok [balgák] és vakok: mert melyik nagyobb, az [áldozati] ajándék-é [az adomány] vagy az [áldozati] oltár, amely szentté teszi [megszenteli] az ajándékot [az adományt]?

Mát. 23,20 Aki azért az [áldozati] oltárra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és mindazokra, amik azon vannak.

Mát. 23,21 És aki [pedig] a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és Arra, aki abban lakozik.

Mát. 23,22 És aki [pedig] az égre [a mennyre] esküszik[vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] az Isten királyiszékére [trónjára] és arra, ki abban [azon] ül [és magára Istenre, aki a trónon ül]

Mát. 23,23 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megdézsmáljátok [mert megfizetitek a tizedet] a mentát, a kaprot [ánizsból] és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben [de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb], az [igazságos] ítéletet [az igazságosságot; a jogot], az irgalmasságot [a könyörületet] és a hívséget [hűséget; és a hitet]: pedig ezeket kellene cselekedni [gyakorolni], és amazokat sem elhagyni

Mát. 23,24 [Ti] vak vezérek [vezetők], akik megszűritek [kiszűritek] a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek [Más fordítás: A legkisebb hibára odafigyeltek, de a legnagyobb bűnt elkövetitek]

Mát. 23,25 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megtisztítjátok [tisztára mossátok] a pohárnak és tálnak külsejét, belől [a belseje] pedig rakvák [tele vannak] azok ragadománnyal [mohósággal, rablásvággyal; sok csalással; kapzsisággal (rablott holmival)] és mértéktelenséggel [és szennyel; féktelenséggel; telhetetlenséggel; és tisztátalansággal].

Mát. 23,26 [Te] vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy [azután] külsejük is tiszta legyen

Mát. 23,27 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a [fehérre] meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek [szemre valóknak látszanak], belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák [és minden tisztátalansággal vannak tele].

Mát. 23,28 Épen így ti is, kívülről igazaknak [megigazultaknak] látszotok ugyan az emberek előtt [az emberek szemében], de belől [bensőtök] rakva [tele] vagytok képmutatással [kétszínűséggel] és törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással, és gonoszsággal]

Mát. 23,29 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! mert építitek a próféták [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] sírjait [mert síremlékeket emeltek a prófétáknak] és ékesgetitek [feldíszítitek; felékesítitek] az igazak [megigazultak] síremlékeit [sírköveit].

Mát. 23,30 És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában [idejében; napjaiban] éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében [nem vettünk volna részt (nem vállaltunk volna közösséget) velük a próféták vérének kiontásában].

Mát. 23,31 Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot [magatok is megvalljátok, és magatok ellen tanúskodtok azzal], hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat [fiai vagytok a próféták gyilkosainak].

Mát. 23,32 Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét [éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint]!

Mát. 23,33 Kígyók, mérges kígyóknak [viperák] fajzatai [ivadékai], miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését [Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]?

Mát. 23,34 Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat [törvénytanítókat, törvénymagyarázókat] küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket [egyeseket] megöltök, és megfeszítetek, [majd] másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok [megkorbácsoltok] és városról-városra üldöztök.

Mát. 23,35 Hogy reátok szálljon minden igaz [megigazult] vér(e), amely kiömlött [amelyet kiontottak] a földön, az igaz [megigazult] Ábelnek vérétől Zakariásnak [jelentése: az Úr megemlékezik], a Barakiás [jelentése: az Úr az, aki megáld] fiának véréig, akit a templom és az [áldozati] oltár között megöltetek [meggyilkoltatok].

Mát. 23,36 Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek [mind utolérik, eljön] erre a nemzetségre [mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel]

Mát. 23,37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni [magamhoz összegyűjteni] a te fiaidat [gyermekeidet], miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

Mát. 23,38 Ímé, pusztán hagyatik néktek [elhagyottá lesz] a ti házatok [Más fordítás: Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok].

Mát. 23,39 Mert mondom néktek: Mostantól fogva [egyáltalán] nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok [amíg nem zengitek, és így nem kiáltotok]: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!


Mát. 24. Jézus jövendölése a templomrólés a világ végéről.

Mát. 24,1 És kijővén Jézus a templomból [szent helyből], tovább méne; és hozzá menének [melléje szegődtek] az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.

Mát. 24,2 Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik [ami el ne pusztulna]

Mát. 24,3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, [és amikor egyedül voltak] hozzá menének a tanítványok magukban [körülfogták tanítványai és kérték] mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek [mikor történnek] meg ezek? és micsoda jele lesz [mi jelzi majd] a te eljövetelednek/et, [megjelenésednek] és a világ végének? [(világ)korszak (aion) bevégződésének; (szün tel ei a): bevégződés. Az EGYÜTT /szün/ előrag jelzi, hogy a különböző dolgok egybefutnak egy beteljesedésbe. Ez lehet pl. egy vagy az összes világkorszak (létkor) bevégződése, de nem a mi „vég” fogalmunk szerint]

Mát. 24,4 És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok [vigyázzatok, figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket,
Mát. 24,5 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus [a Felkent]; és sokakat elhitetnek [ezzel sok embert megtévesztenek majd].

Mát. 24,6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek [vigyázzatok, meg ne riadjatok; ettől azonban ne ijedjetek meg; ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem]; mert mindezeknek meg kell lenniük [meg kell történniük; be kell következniük]. De ez itt még nem a vég [de ezzel még nem jön el a vég. (telosz): beteljesedés, vég, befejeződés].

Mát. 24,7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen [fog felkelni,]; és lesznek éhségek [(limosz): éhezés; éhínség; éhhalál; sok helyen az embereknek nem lesz mit enniük] és döghalálok [ragályos betegségek; dögvész, (loimosz): járvány, pestis, általában járványos betegségek], és földindulások [földrengések lesznek; (szeiszmosz): rengés, rázkódás, remegés, földrengés, a levegőben szélvihar] mindenfelé [helyenként, és a föld megrendül itt is, ott is].

Mát. 24,8 Mindez pedig a sok nyomorúságnak [gyötrelmeknek; a fájdalmak] kezdete [Más fordítás: De mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak (a vajúdás kínjainak) kezdete]

Mát. 24,9 Akkor nyomorúságra [thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás] adnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] majd benneteket [hogy megkínozzanak], és megölnek [öldökölnek] titeket; és gyűlöletesek lesztek [(miszeó): a szeretet egyre fogy irántatok,ami ezután a legteljesebb ellenszenvhez és rosszakaratú megnyilvánulásokhoz vezet érzelemben és gyakorlatban egyaránt] minden nép előtt [az összes nemzetek gyűlölete ér titeket] az én nevemért [és azért, mert hisztek bennem]

Mát. 24,10 És akkor sokan megbotránkoznak [elvesztik a hitüket; eltántorodnak; elbotlanak; bűnbe esnek; s tőr fogja meg őket], és elárulják [kiszolgáltatják] egymást, és gyűlölik [meggyűlölik] egymást

Mát. 24,11 És sok [számos] hamis próféta támad [lép fel], akik sokakat elhitetnek [félrevezetnek, megtévesztenek; eltévelyítenek; tévedésbe ejtenek]

Mát. 24,12 És mivelhogy a gonoszság [a törvényszegés, és a törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik elhatalmasodik], a(z) [(agapé): Isten szerinti] szeretet sokakban meghidegül. [Más fordítás: Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül (kihűl) a szeretet].

Mát. 24,13 De aki mindvégig állhatatos marad [mindvégig, a végsőkig [(telosz): megvalósulás, beteljesedés, befejeződés] kitart; (hüpomenó): tűr, elvisel, kibír; helytáll, ellenáll], az üdvözül [az megmenekül; meg lesz tartva]

Mát. 24,14 És az Isten országának [királyságának] ez az Evangéliuma [örömhíre] hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és [Csak] akkor jő el a vég [Más fordítás: és Isten Királyságának ezt az evangéliumát (örömhírét) hírnökök fogják hirdetni az egész lakott földkerekségen tanúbizonyságul minden nemzetnek és akkor jön el a vég [(telosz): megvalósulás, beteljesedés, befejeződés szó szerint: bevégzés, de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés)]

Mát. 24,15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság [gyalázat; ocsmányság; hogy a pusztítás iszonyatossága], amelyről Dániel [Jelentése: Isten a bírám; a bíró igazságot szolgáltatott; Isten ítélete; Isten bírója] próféta szólott, ott áll a szent helyen [hogy a szent helyen megjelenik az az utálatos dolog, ami pusztítást okoz] - aki olvassa, értse meg - [gondolkodjék róla]:

Mát. 24,16 Akkor [mindenki], akik [éppen] Júdeában lesznek, fussanak [meneküljön] a hegyekre;

Mát. 24,17 A ház tetején levő ne szálljon alá [ne jöjjön le], hogy házából valamit [a dolgait; holmiját] kivigyen;

Mát. 24,18 És a mezőn levő [nehogy visszaforduljon (hazamenjen)] ne térjen vissza, hogy az ő [felső]ruháját [köntösét; köpenyét] elvigye.

Mát. 24,19 Jaj pedig a terhes [várandós] és szoptató asszonyoknak azokon a napokon [azokban a napokban].

Mát. 24,20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok [a menekülésetek] ne télen legyen, se szombatnapon:

Mát. 24,21 Mert akkor [abban az időben olyan] nagy nyomorúság [nagy szorongás; szorongatás; gyötrelem] lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha [és nem is lesz ilyen újra].

Mát. 24,22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember [halandó; egyetlen élőlény /(hús)test/] sem menekülhetne [szabadulna] meg; de a választottakért [a kiválogatottakért] megrövidíttetnek majd azok a napok

Mát. 24,23 Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus [a Felkent], vagy amott; ne higgyétek.

Mát. 24,24 Mert hamis Krisztusok [felkentek] és hamis próféták támadnak [állnak majd elő; fognak fellépni], és nagy [természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat is [a kiválogatottakat is; még az Isten választottait is].

Mát. 24,25 [Emlékezzetek] Ímé eleve [előre] megmondottam [ezeket] néktek.

Mát. 24,26 Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában [a sivatagban] van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higgyétek

Mát. 24,27 Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad [(phainó): megjelenik, megmutatkozik; láthatóvá válik; felragyog, fénylik] és ellátszik egész napnyugtáig [nyugatig], úgy lesz az ember Fiának [Emberfiának] eljövetele [(parúszia: eljövetel, megérkezés, látogatás) megjelenése; visszajövetele;] is [Más fordítás: Mert amikor eljön az Emberfia, az olyan lesz, mint az égen keleten felvillanó villám, amelyet még nyugaton is lehet látni].

Mát. 24,28 Mert ahol a dög [a tetem, a hulla van], oda gyűlnek a keselyűk [a saskeselyűk]; [Más fordítás: Ahol a keselyűk összegyűlnek, ott van a holttest]

Mát. 24,29 Mindjárt pedig [közvetlenül] ama napok nyomorúságai [(thlipszisz): szorongattatásai; megpróbáltatásai, szorongásai; e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul], és a hold nem fénylik [nem világít; nem sugározza fényét], és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei [tartóerői; a világmindséget összetartó erők] megrendülnek [és a mennyei hatalmak meginognak].

Mát. 24,30 És akkor feltetszik [(phainó): feltűnik; megjelenik; felragyog, fénylik, láthatóvá lesz; (Itt: felragyog, fénylik; felvillan /felvillanása után tartósan árasztja fényét/] az ember Fiának [Emberfiának] jele [(szémeion): ismertetőjel (általában: az önmagán túlutaló történés, esemény, cselekvés jelölésére szolgáló kifejezés)] az égen. És akkor sír [és jajgatásba tör ki; jajveszékel; gyászolni fog, és mellét veri] a föld minden nemzetsége [népe, törzse], és meglátják az embernek Fiát [Emberfiát] eljőni az ég felhőiben [felhőin] nagy hatalommal [erővel] és [és nagy] dicsőséggel és [(dünamisz): erőben és hatalommal]

Mát. 24,31 És elküldi [szétküldi] az ő angyalait [(angelosz): hírnök, követ] nagy [hangos] trombitaszóval [nagy harsonazengéssel (kürtszóval) az egész földre], és egybegyűjtik [(episzünagó): egy bizonyos helyre; ugyanarra a helyre) összegyűjtik] az ő választottait a négy szelek [a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj] felől, az ég egyik végétől a másik végéig [a föld minden részéről, hogy Őhozzá gyűjtsék kiválogatottait;. Amikor ezek elkezdődnek, nézzetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a megváltásotok]

Mát. 24,32 A fügefáról vegyétek pedig a példát [okuljatok]: mikor az ága [hajtása] már zsendül [amikor gyenge hajtást hoz], és levelet hajt [és a levelei kibontakoznak], tudjátok, hogy közel van a nyár:

Mát. 24,33 Azonképpen ti is, mikor mindezeket [az eseményeket] látjátok [megtörténni; beteljesülni], tudjátok meg [vegyétek észre], hogy közel van [az idő, és Ő], az ajtó előtt [a küszöbön; hamarosan eljön].

Mát. 24,34 Bizony mondom néktek, el nem múlik [nem hal ki] ez a nemzetség [nemzedék], mígnem mindezek meglesznek [be nem következnek]

Mát. 24,35 Az ég és a föld [(gé): föld mint látható világ; a világ] elmúlnak [(parerkhomai): de nem a végleges megsemmisülés értelmében, hanem csak továbbhalad, eltűnik, (Más fordításban: megváltoznak, más (jobb) állapotba mennek át)], de az én beszédeim [az én szavaim (logoszaim: Igéim) azonban] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp sem veszítik érvényüket]

Mát. 24,36 Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai [még a mennyei angyalok] sem [sőt a Fiú sem], hanem csak az én Atyám [csak Isten tudja az időt] egyedül

Mát. 24,37 [Virrasszatok, mert] amiképpen pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés vigasztalás)] napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [megérkezése] is [Más fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében volt].

Mát. 24,38 Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne.

Mát. 24,39 [semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá [el nem sodorta]: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele, megérkezés, megjelenése] is [Más fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre]

Mát. 24,40 [Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is] Akkor ketten lesznek a mezőn [a szántóföldön]; az egyik felvétetik [az egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [a másik ott marad].

Mát. 24,41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik [az egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [ott marad; Ketten lesznek egy ágyban: egy felvétetik, egy ott hagyatik]

Mát. 24,42 Vigyázzatok [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok

Mát. 24,43 Azt pedig jegyezzétek meg [emlékezzetek erre; értsétek meg, legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj: [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön

Mát. 24,44 Azért legyetek [mindig álljatok] készen [(hetoimosz): készenlétben, a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia

Mát. 24,45 Kicsoda hát a hű [(pisztosz): megbízható] és bölcs [okos; értelmes; és eszes] (rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt [Más fordítás: Az, akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket]?

Mát. 24,46 Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő, hazatérő] ura, mikor haza jő, ily [ebben a] munkában [ebben a tevékenységben] talál.

Mát. 24,47 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt [ura meg fogja bízni egész vagyona kezelésével].

Mát. 24,48 Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt [Más fordítás: ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram];

Mát. 24,49 És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel [és a korhelyekkel] pedig enni és inni kezdene:

Mát. 24,50 Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja [nem is sejti],

Mát. 24,51 És ketté vágatja [kettéhasítja, kegyetlenül megbünteti] őt, és a képmutatók [kétszínűek] sorsára juttatja [s részét a képmutatók között jelöli ki majd]; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás




Bookmark and Share








Örülünk, ha felteszed a fordításainkat, cikkeinket, egyéb anyagainkat a saját weboldaladra, blogodra, de kérésünk, hogy a hivatkozást is tedd fel ezzel együtt. Ez így becsületes. Köszönjük! Isten áldjon!

Új facebook oldal: Bővített Biblia.

Új blog: Bővített Biblia.

Saját blog: Minden lehetséges

Minden Lehetséges

Névjegy létrehozása


Ezek a te adataid:
IP








MEGJELENT: hOGYAN GYÓGYULTAM MEG A RÁKBÓL? c. könyv, és sokat mondó Kenneth E. Hagin: Hogyan szerezhető meg a valóságos hit c. könyve
a Regisztrált tagoknak! Regisztrálj és lépj be.


A tartalomból:

dr. Nasir Siddiki gyógyító evangélista és családtagjainak csodálatos gyógyulása gyógyíthatatlan betegségekből.

Isten mesteri terve az életünkre. Tíz részes sorozat olvasható. Tovább>>

Igék kifejtését olvashatod a Görög Szószedet oldalon

Megalkuvás nélküli hit - egy rendkívüli, kitartást és hitet munkáló 3 részes prédikáció sorozat.Tovább>>

Megtörni a szellemi erősségeket - tanításTovább>>

Szeretnél jobb férj vagy jobb feleség lenni? A Kijelentés oldalon az Efézus levél 5. fejezetében, Tovább>>
és a Bővített Biblia oldalon, az 1 Korinthus 7.fejezetében olvashatsz ezzel kapcsolatban! Tovább>>

NEM FÉLEK - sorozat a KIJELENTÉS oldalon Tovább>>

Isten ostora? oldalon az Ige tükrében a SZENVEDÉS. Tovább>>

Hírlevél archívum áll rendelkezésre Regisztrált tagjainknak, belépés után!Tovább>>

A Bónusz oldalon nagyszerű prédikáció a jó és a rossz útról. A mi döntésünk: áldás vagy átok, élet vagy halál. (Regisztrált tagjainknak.) Tovább>>

Prédikáció oldalon szntén a kétféle útról beszél Jerry Savelle. Tovább>>

Prófétikus álom a Csodák pedig ma is vannak! oldalon Tovább>>

Egy rövid, de ütős prédikáció: "Te valakinek a csodája vagy!" címmel. Tovább>>

Az érett keresztény jellemzőiről olvashatsz a Prédikáció oldalon. Tovább>>

KI VAGYOK KRISZTUSBAN? - a KIJELENTÉS oldalon Tovább>>

Számít az Úrnál, hogy hány éves vagy? -A NAGY VÁLTOZÁS oldalon Tovább>>

Áttörésre van szükséged? Olvasd el "Az áttörés Istene" I-II.részt a Prédikációk oldalon. Tovább>>

Legyőzni a vádlást és önmagunkban való kételkedést - egy győzelmet hozó prédikáció Tovább>>

Aki visszajött a halálból! - A NAGY VÁLTOZÁS oldalon Tovább>>

Az egyik leghatékonyabb szellemi fegyver a 91. Zsoltár, a Bővített Biblia oldalon még sok más bibliai könyvvel együtt. ÚJ az 1 Korinthus levél 15. fejezete, a Feltámadásról!
Tovább>>

"A kemencében" - A kompromisszumok nélküli élet. (Regisztrált tagjainknak.) Tovább>>


Írj a vendégkönyvembe!



Regisztrációhoz kötött
- Hogyan gyógyultam meg a rákból? Hteles bizonyság könyvben!
- Kenneth E. Hagin: Győzelem az ellenség minden erején
- Kenneth E. Hagin: Hogyan szerezhető meg a valóságos hit? c. könyve
- BÓNUSZ oldal
- Jerry Savelle: A kemencében.
- Heti hírlevél
- Hírlevél archívum

Ha olvasni szeretnéd és még nem regisztráltál, tedd meg. Ha már regisztrált tag vagy, akkor a menüsor alján lépj be a jelszavaddal, és a MENÜSORBAN megtalálod a "Regisztrált tagjainknak" gombot. Most regisztrálok.






Hozzáadom a kedvencekhez


Biblia-Felfedező


BOLDOG NYARAT minden kedves Látogatónak!!! Ha vágysz egy megható, érzelmes és tartalmas filmre egy, nézd meg a www.keletkonnye.hu oldalt, egy kínai fiatal nő megrázó, HITELES élettörténetét. OTT MEG IS RENDELHETED!


BÓNUSZ oldalon egy meghökkentő prédikáció a szeretetről és ítéletről, II. rész. (Első része a Prédikációknál olvasható)

Add a Startlaphoz




Időkép.hu


My Google Pagerank


Counter


15 napos idojárásjelentés



Mindaz, aki hiszi hogy Jézus a Krisztus, Istentől született (1János levél 5,1)